
Megéri türelmesnek lenni – íme, hogyan csináld!
Amikor nem jön a villamos Sokszor utolsó pillanatban indulok el itthonról. Közel van a villamosmegálló, de oda is már futni szoktam,
2021-ben kezdtem írni. Egyfajta szakmai önreflexiónak indult, hogy visszatekinthessek az utamra.
Ezek az írások nem megfelelni akarnak, nem tanítani.
Csak megmutatni egy-egy nézőpontot, ami bennem született – emberként, coachként, úton lévőként.
Ha olvasás közben megszólal benned valami, akkor már létrejött a kapcsolat.
És talán ez a legfontosabb: kapcsolódni önmagunkhoz… és egymáshoz.

Amikor nem jön a villamos Sokszor utolsó pillanatban indulok el itthonról. Közel van a villamosmegálló, de oda is már futni szoktam,

Saját utam a bénultságtól az stabilitásig Bevallom őszintén, sokáig nem voltam tisztában saját stressztüneteimmel. Nem vettem észre, amikor stresszes voltam, és

A gyógyulás útja az önegyüttérzésen keresztül Az önegyüttérzés emberi minőség Az önegyüttérzés gyakorlása számomra nem egy elvont eszme vagy valami vallásos,

Az együttérzés kedves és határtartó minősége Nemrégiben Dr. Unoka Zsolt egyik posztja inspirált az együttérzéssel kapcsolatban. A coaching és tréneri szakmában

Mit kezdjek a kitágult tudattal? A tudat tágul, ami áldás és átok Többször hallottam olyan bentlakásos önkéntesektől, akik hosszabb ideig templomi

Létezik-e valóban az értékalapú kapcsolódás munkavállaló és munkáltató között? Azt a kérdést szeretném körbejárni – egy nagyon személyes történeten keresztül –,

A „nem tudható” megtapasztalása a coachingban – coachoknak és mindenkinek Ne akard tudni, mi kell a másiknak! Valószínű nem én leszek

A metaforák ereje a coachingban Részlet egy sajátélményű coachingból: Coach: Hogyan festenéd le azt az élethelyzetet, amiben most benne vagy?Ügyfél: Hmm…sűrű