Menkó Zsuzsi | Mindfulness-tanár és coach
Érezni néha áldás, néha teher. Viszont az életet gazdagítja. Az én életemet az érzékenységem teszi élettelivé, és erről sosem mondanék le.
Szeretek sírni, őszintén. De nem mindig volt ez így. Szégyelltem magam, amikor elsírtam magam olyan helyzetekben, amikor nem lett volna indokolt. Emlékszem, kb. 21 éves koromban, életem egyik legtraumatikusabb időszakában ellopták a biciklim az egyetem udvaráról. Bementem a rendőrségre bejelenteni, de mikor még mielőtt megszólaltam volna, elsírtam magam. Szabadkoztam a rendőr előtt, hogy elnézést, tudom, hogy nem kellene sírnom, miközben erősen gyötörtem magam, hogy már megint ez történik velem. Az ügyfélfogaó pultban a rendőr azt mondat: „Egyébként pszichológus is vagyok. Mi lenne, ha elfogadnám, hogy sírós vagyok. Aztán a sírásra való kényszer magától el fog múlni”.
Volt benne igazság. A mai napig el tudom sírni magam, de már máshogy. A sírás számomra egyfajta megkönnyebbülés, tisztulás. Sírhatok úgy is, mint egy gyerek és úgy is mint egy felnőtt nő. Női érzékenységeben sírok, amikor elszomorodom, csalódom egy hozzám közel álló személyben. Vagy amikor megérint valakinek a története. És néha előfordul, hogy amikor intenzívebb stresszt élek át, akkor is sírok. Nekem ez rendben van.
De mivel érzékeny vagyok, az örömöt és a szerelmet is élesebben, gazdagabban élem meg. Testi szinten. Lelki szinten. Amikor valaki közeledik hozzám, lassan, pillanatról pillanatra érzem testem változását. Akár testi, akár lelki szinten. Egy nagyon intim kapcsolatot ápolok önmagammal és ezt a minőségű kapcsolódást keresem az életemben.
Az intimitás számomra nem csupán közelséget jelent. Nem pusztán fizikai vagy érzelmi összeolvadást. Inkább egyfajta bátor jelenlétet. Azt az állapotot, amikor meg merem mutatni magam olyannak, amilyen vagyok, és közben teret tudok tartani a másik valódiságának is.
A mindfulness gyakorlása éppen ezt a minőséget fejleszti bennem. A jelenlétet. A nyitottságot. A finom érzékelést. És azt a stabil belső alapot, amelyből az intimitás biztonságosan kibontakozhat.
Az intimitás több rétegben létezik. Ezek gyakran összefonódnak, mégis segít, ha külön látjuk őket.
Érzelmi intimitás
Amikor megosztom a belső világomat. Az örömeimet, a félelmeimet, a bizonytalanságaimat. És nem érzem, hogy el kellene rejtenem valamit.
Fizikai intimitás
Az érintés, a közelség, a szexualitás tere. De nem pusztán testi aktus, hanem idegrendszeri összehangolódás. Két ember szabályozza egymást a jelenlétével.
Intellektuális intimitás
Amikor a gondolataink, világlátásunk, értékeink találkoznak. Amikor valódi párbeszéd születik, nem csupán véleménycsere.
Spirituális intimitás
A közös csend. A közös jelenlét. Amikor nem kell beszélni ahhoz, hogy kapcsolódjunk.
A mindfulness mindegyik szintet támogatja, mert segít észrevenni, mi történik bennünk a kapcsolódás pillanataiban.
Sokszor azt hisszük, az intimitásra vágyunk. Mégis amikor valóban közel kerülne valaki, megijedünk. Elhallgatunk. Elvicceljük. Témát váltunk. Vagy éppen kritikussá, távolságtartóvá válunk.
De mitől félünk valójában?
A sérülékenységtől
Az intimitás önfeltárással jár. Amikor kimondom, hogy félek. Hogy bizonytalan vagyok. Hogy szükségem van rád. Ezek a mondatok sokunk idegrendszerében riasztást indítanak.
A kötődéselmélet szerint korai kapcsolatainkban tanuljuk meg, mennyire biztonságos a közelség. Ha érzelmi igényeinkre nem érkezett kiszámítható válasz, a közelség felnőttként is aktiválhatja a bizonytalanság érzését. Ilyenkor a testünk reagál először. A gondolat csak utána érkezik.
A kontroll elvesztésétől
Az intimitásban nincs teljes kontroll. Nem tudjuk garantálni, hogy nem ér minket csalódás. Ezért gyakran védekezünk.
Érzelmi távolságtartással.
Túlzott racionalizálással.
Ironizálással.
A másik hibáztatásával.
Ezek nem rossz stratégiák. Egykor segítettek túlélni. De ma sokszor a kapcsolódás útjába állnak.
A szégyentől
A szégyen talán a legerősebb intimitásblokkoló érzelem. Amikor azt érezzük, hogy a valódi énünk nem szerethető, szerepeket kezdünk játszani. Innen indulnak a játszmák. Látszólag kapcsolódunk, valójában azonban védjük magunkat.
Az intimitástól való félelem nem gyengeség. Idegrendszeri tanulás eredménye. Amikor érzelmileg közel kerülünk valakihez, a korábban rögzült mintázatok automatikusan aktiválódhatnak. A test gyorsabban reagál, mint a tudatos gondolkodás.
A mindfulness gyakorlása nekem abban segít, hogy ezt az aktivációt észrevegyem. Észleljem a feszültséget a mellkasomban. A gyomor összeszorulását. A késztetést a visszahúzódásra vagy a támadásra.
Ez a néhány másodperces belső tér döntő jelentőségű. Itt válik el az automatikus reakció a tudatos választól. Itt tudom megkérdezni magamtól: mire van most valóban szükségem? Védekezésre, vagy kapcsolódásra?
A tudatos jelenlét erősíti az érzelemszabályozást. Nem elnyomom a félelmet, hanem megtanulom megtartani. Nem sodródom el vele, de nem is fordulok el tőle. Ez a belső biztonság az alapja annak, hogy a játszmák helyett valódi kapcsolódást válasszak.
Az intimitás számomra a figyelem minősége. Amikor ítélkezés nélkül észlelem a saját reakcióimat. Amikor nem menekülök el egy nehéz érzés elől. Amikor vállalom a sebezhetőségemet.
A mindfulness tanított meg igazán intim viszonyba kerülni önmagammal. Korábban is jártam önismereti úton, de a figyelem szelíd irányítása a testem és az érzelmeim felé mutatta meg, milyen mélységű jelenlétre vagyok képes.
A biciklis sztoriból is kiderül, sokáig nem tudtam mit kezdeni az érzékenységemmel. Kívülállónak éreztem magam. Azt hittem, velem van baj.
Mindössze a tavalyi évben történt, amikor egy barátnőm ráerősített, az érzékenységem nem gyengeség, hanem egy hatalmas erőforrásom. Főleg mindfulness-tanárként. Az érzékenységem ad egyfajta finomhangoltságot. Hiszen ha én nem érzem a saját rezdüléseim, hogyan tudok a csoport vagy az ügyfél rezdülésérire ráhangolódni?
Az érzékeny idegrendszer gyorsabban észleli a rezdüléseket. A hangszín apró változásait. A testbeszéd árnyalatait.
Aki intimitásra vágyik, annak az érzékenység finomhangolása elengedhetetlen. Az érzékenység segíti az empátiát és az összehangolódást.
Ugyanakkor kihívás is. Könnyebb túlterhelődni. Erősebben hat a visszautasítás. És minél érzékenyebb vagyok, annál pontosabban érzem, mi nem jó nekem.
Itt válik kulcsfontosságúvá a mindfulness.
A tudatos jelenlét fejleszti az érzelmi tudatosságot. Először észreveszem, mi történik bennem. Meg tudom nevezni az érzést. Ez önmagában csökkenti az intenzitást.
A rendszeres gyakorlás erősíti az önszabályozást. Nem fojtom el az érzéseimet, de nem is sodródom el velük. Megtanulok együtt lenni a hullámzással.
Egyre finomabban érzékelem az inger és a válasz közötti teret. Gyakorlom az öngondoskodást és az önmagam felé forduló együttérzést. Így egy olyan intim kapcsolat alakul ki önmagammal, amelyhez szeretnék hű maradni a másokkal való kapcsolataimban is.
És igen, ez azt is jelenti, hogy bizonyos kapcsolatokból kilépek. Mert érzem, hogy nem jó benne lenni. Nem bántom tovább magam azzal, hogy maradok.
Az érzékenység így nem elsodor, hanem irányt ad. Az intimitás nem túlterhelővé, hanem gazdagítóvá válik.
Számomra az intimitás ma már gyakorlás is. Például abban, hogy időnként kimondom: miközben hallgattalak, ezt és ezt éreztem. Vagy hogy most ez a mondatod rosszul érintett. Régebben ezeket inkább lenyeltem. Ma próbálgatom, melyik kapcsolat bírja el az őszinte visszajelzést.
Nem mindegyik. Van, aki azonnal védekezik vagy felháborodik. És van, aki megáll, meghall, és kíváncsi marad arra, mi történt bennem. Az ilyen pillanatokban érzem, hogy valódi intimitás születik. Két ember jelen van a saját élményével, és nem menekül el tőle.
A mindfulness ebben segít nekem. Először észrevenni, mit érzek. Aztán felelősséget vállalni érte, és tisztán kommunikálni. Az intimitás így nem pusztán történik velem, hanem tudatos döntéssé válik. És igen, ma már azokat az embereket keresem az életembe, akik ezt a fajta őszinte jelenlétet elbírják és viszonozni tudják.
Számomra az intimitás a bátorság tere. Ahol vállalom az érzékenységemet. Ahol nem tökéletesnek, hanem élőnek mutatom magam. A mindfulness pedig az a belső alap, amely megtart ebben a térben.
Ha szeretnél egy intim kapcsolódáson keresztül saját érzékenységeddel dolgozni, várlak szeretettel egyéni és csoportos folyamataimban.
Ölelés Zsuzsi
Dr. Nyitray Kornélia (MindfulNelly) életmódorvos, nemzetközileg akkreditált mindfulness tanár és tanárképző tréner. Több mint tíz éve tart tanfolyamokat, 2020 óta a magyar tanárképzésben is részt vesz. Traumaszenzitív, szomatikus és mozgásalapú (jóga, do-in) elemekkel dolgozik. A Magyar Mindfulness és Kontemplatív Egyesület, valamint a Mindfulness Hálózat és Alapítvány alapító tagjaként jelentősen hozzájárult a módszer hazai elterjedéséhez.
Róza Ráchel klinikai szakpszichológus, aki egyéni és csoportos pszichoterápiákat vezet. Emellett 2019-ben egy természetes módon növekvő női közösséget hozott létre, mert azt tapasztalja, hogy ma sok nő elszigetelten él, hiányzó megtartó kapcsolatban, kevés térrel arra, hogy valóban megszólalhasson.
Munkájának és kutatói érdeklődésének középpontjában az áll, hogy a női identitás alapvetően kapcsolatokban formálódik, és hogy a közeli kapcsolatokban elszenvedett sérülések nemcsak az önképet, hanem a hangot is érintik. Sok nő számára a trauma nem egyetlen, jól körülhatárolható esemény, hanem ismétlődő, kapcsolati helyzetek sorozata, aminek következtében a hang nemcsak elcsendesül, hanem szétesetté, töredezetté vagy torzulttá válik. A pszichoterápiában és a közösségi terekben egyaránt azt kíséri, hogyan lehet biztonságos relációs térben újra megszólalni, és hogyan találhat vissza egy nő a saját, önazonos hangjához.
Nem gyors válaszokat ad, hanem jelenlétet kínál ott, ahol a hang új formát ölthet.
Szakmai alapjait az ELTE Pszichológiai Karán szerezte, ahol szervezet-, munka- és döntéspszichológiai, valamint életvezetési és tanácsadási szemléletben tanult. Később a Debreceni Egyetemen klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológusként mélyítette tudását. Módszertani eszköztárát tudatosan építette tovább: autogén tréning és relaxációs módszerspecifikus képzés, buddhista meditációs önismereti munka, valamint vezetői coaching pszichológus képzés is meghatározó része szakmai útjának.
Munkájában központi szerepet kap a tudatos jelenléttel (mindfulness) való munka és anti-stigmatizáló szemlélet, amely terápiás és szervezeti környezetben egyaránt iránytűként szolgál.