Menkó Zsuzsi | Mindfulness-tanár és coach
Az újrakezdés sokak számára félelmetes és nyomasztó fogalom, míg másokat izgalommal és bizakodással tölt el. Ez a folyamat az élet minden területén megjelenhet: a munkában, a magánéletben, földrajzi helyváltásban, de akár apró mindennapi dolgokban is – egy elrontott torta vagy egy eltűnt fontos dokumentum is lehet újrakezdés alapja.
Saját tapasztalatból tudom, hogy mindig van egy átmeneti fázis, amikor a félelem lassan halványul, és egyre inkább előtérbe kerül a remény és az izgalom. Ez az a motiváció, ami arra ösztönöz, hogy tegyünk valamit az új irány érdekében. A kérdés csupán az: kinek meddig tart ez az átmeneti fázis, és milyen tényezők befolyásolják a hosszát?
Építőmérnöki diplomával kezdtem, statikusként és műszaki ellenőrként dolgoztam, majd üzletfejlesztő lettem az olaj- és gáziparban a Közel-Keleten. MBA diplomával a hátam mögött traderként és tanácsadóként dolgoztam itthon az energiaiparban.
A leghosszabb időt egy munkahelyen négy évig töltöttem, de átlagban inkább három év volt a megszokott. Nem azért, mert megbízhatatlan lennék, hanem mert mindig éreztem, hogy egy idő után megváltozik bennem valami: unalmassá válik, amit csinálok, vagy már nem tudok azonosulni a vezetői gondolkodásmóddal.
A változás mindig bennem született. Félelmetesnek tűnő döntéseket hoztam, mert tudtam, hogy amit éppen csinálok, az nem jó nekem. Ez a szakasz egyszerre töltött el szorongással és motiváltsággal: minden nap úgy keltem fel, hogy ezt nem szeretném csinálni, ugyanakkor tudtam, hogy új lehetőségek várnak rám.
Ismerek olyanokat is, akiknél ez a szakasz hosszúra nyúlik, és a motiváltság hiányzik az életükből. Mások évtizedek óta ugyanazon a munkahelyen vannak, és elégedettek – ami teljesen rendben van. Az élethez való hozzáállás, a neveltetés, a társadalmi környezet mind befolyásolja, mennyire könnyű vagy nehéz újrakezdeni.
Ahogy egy 18 évesnek nehéz eldönteni, milyen pályára lépjen, 36 évesen is nehéz újrakezdeni, ha nem ugyanazt szeretném csinálni, mint korábban. Rengeteget beszélgettem különböző iparágak szakembereivel, hogy megismerjem a munkakörülményeket és lehetőségeket.
Az elmúlt évben elkezdtem fejleszteni a kreatív oldalam: digitális rajzolással foglalkozom, ugyanakkor még nem érzem, hogy ebből meg tudnék élni. Szeretném ötvözni a korábbi szakmai tapasztalataimat a kreatív és szociális oldalammal. Örömmel venném, ha gimnazistáknak tartott orientációs napokon mesélhetnék tapasztalataimról az építő- és energiaiparban.
Egy barátom, aki vezetői coach, beszélgetésünk során felkeltette az érdeklődésemet. Rájöttem, hogy ez a szakma lehetőséget adna arra, hogy a korábbi szakmai és élet-tapasztalataimat átadjam másoknak. Dolgoztam kis- és nagyvállalatoknál, top vezetőkkel és beosztottakkal, részt vettem szervezeti átalakításokban, projekt alapú munkákban. Megtanultam kezelni kulturális különbségekből adódó csoportdinamikákat, a motiválatlanságot, a kiégés érzését, és az újrakezdés nehézségeit.
Egy coach abban tudna segíteni, hogy azonosuljon a problémámmal, és kérdésekkel vezessen rá a megoldásra, amelyre végső soron én magam jövök rá.
Jelenleg azon dolgozom, hogy minél több elméleti és gyakorlati tudásra tegyek szert. Az önismereti fejlődés folyamatos, és az újrakezdés sem jöhetett volna létre anélkül, hogy szembe néztem volna önmagammal és feloldottam a belső akadályaimat.
Ez a folyamat motivációt, kitartást, igyekezetet és tudatos tervezést igényel. A gondosan kiválasztott coach képzés segíthet abban, hogy az eddigi tapasztalataimat keretbe rendezze, és magabiztosan folytassam ezt a szakmát.
Terveim között szerepel cikkírás és a blog folytatása is, hogy személyes hangvételű tapasztalataim másoknak is inspirációt adjanak, akik hasonló úton járnak.
Ölelés,
Zsuzsi
Dr. Nyitray Kornélia (MindfulNelly) életmódorvos, nemzetközileg akkreditált mindfulness tanár és tanárképző tréner. Több mint tíz éve tart tanfolyamokat, 2020 óta a magyar tanárképzésben is részt vesz. Traumaszenzitív, szomatikus és mozgásalapú (jóga, do-in) elemekkel dolgozik. A Magyar Mindfulness és Kontemplatív Egyesület, valamint a Mindfulness Hálózat és Alapítvány alapító tagjaként jelentősen hozzájárult a módszer hazai elterjedéséhez.
Róza Ráchel klinikai szakpszichológus, aki egyéni és csoportos pszichoterápiákat vezet. Emellett 2019-ben egy természetes módon növekvő női közösséget hozott létre, mert azt tapasztalja, hogy ma sok nő elszigetelten él, hiányzó megtartó kapcsolatban, kevés térrel arra, hogy valóban megszólalhasson.
Munkájának és kutatói érdeklődésének középpontjában az áll, hogy a női identitás alapvetően kapcsolatokban formálódik, és hogy a közeli kapcsolatokban elszenvedett sérülések nemcsak az önképet, hanem a hangot is érintik. Sok nő számára a trauma nem egyetlen, jól körülhatárolható esemény, hanem ismétlődő, kapcsolati helyzetek sorozata, aminek következtében a hang nemcsak elcsendesül, hanem szétesetté, töredezetté vagy torzulttá válik. A pszichoterápiában és a közösségi terekben egyaránt azt kíséri, hogyan lehet biztonságos relációs térben újra megszólalni, és hogyan találhat vissza egy nő a saját, önazonos hangjához.
Nem gyors válaszokat ad, hanem jelenlétet kínál ott, ahol a hang új formát ölthet.
Szakmai alapjait az ELTE Pszichológiai Karán szerezte, ahol szervezet-, munka- és döntéspszichológiai, valamint életvezetési és tanácsadási szemléletben tanult. Később a Debreceni Egyetemen klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológusként mélyítette tudását. Módszertani eszköztárát tudatosan építette tovább: autogén tréning és relaxációs módszerspecifikus képzés, buddhista meditációs önismereti munka, valamint vezetői coaching pszichológus képzés is meghatározó része szakmai útjának.
Munkájában központi szerepet kap a tudatos jelenléttel (mindfulness) való munka és anti-stigmatizáló szemlélet, amely terápiás és szervezeti környezetben egyaránt iránytűként szolgál.