
Sokak számára ismerős fogalom a halogatás. Nevezhetjük időhúzásnak, elnapolásnak is. Mindenképp összefügg az idővel több aspektusból is:
A halogatás sokszor elkerülhetetlen, amikor felgyülemlett dolgaidat muszáj priorizálnod, hogy beleférj a nap 24 órájába. Azonban ilyenkor is sokszor azt veszed észre, hogy minden más előrébb áll a fontossági listán, és végeredményben ugyanott vagy, ma megint nem végeztem el azt a bizonyos tevékenységet.
A halogatás mögött többféle ok fedezhető fel. Némelyik kezelhető elhatározással, célkitűzéssel, emlékeztetők beállításával, különféle mankók igénybevételével. Én is bármikor szívesen támogatlak abban, leszek a mankód heti rendszerességgel, hogy a célodat apróbb részletekre bontsuk, határidőket társítsunk hozzá és meghatározzunk olyan további mankókat, amik segítenek neked abban, hogy a cselekvési terv cselekvésbe is forduljon. Van olyan ügyfelem, akinek pont ennyi elég, mert neki segít a heti számonkérhetőség és ennek hatására cselekszik is. Azonban a legtöbb esetben, akik hozzám fordultak halogatási problémájukkal azt vettem észre, hiába van erős elhatározásuk, részletekre bontott céljaik, mégis valahogy másra terelődik a téma. Sokszor azt hallom vissza, hajlamos vagyok rá, de most ne ezzel foglalkozzunk, hanem segítsek nekik egy akcióterv összeállításában. És a coaching üléseken hiába dolgozzuk ki a lépéseket, azonosítjuk be a mankókat, az ügyfél a következő alkalommal mégis kimagyarázza magát, hogy milyen fontos dolgok jöttek közbe.
Sokszor olyan mértékű stresszt és frusztrációt élünk meg egy-egy tevékenység elvégzésére gondolva, hogy a halogatás szó szerint a megkönnyebbülés érzését hozza számunkra. Ismerős érzés? Azonban amikor a helyettesítő, könnyebb, egyszerű, élvezetesebb tevékenység végéhez közeledünk, ugyanúgy előgyűrűznek azok a szorongató, frusztráló érzések, hogy már megint nem csináltam meg. Ez egy ördögi kör, aminek a legyőzésében a mögöttes, mélyebb okok feltárása és a jelenbe ültetett megoldása szükséges. Ugyanis a félelmünk a tevékenység elkezdésével kapcsolatban legyőzhető, és amint sikerül sűrűbben megtapasztalni a tevékenység elvégzésével járó kielégülés, felszabadulás, sikerélmény érzését, legközelebb akár ezt az érzéscsomagot is elő tudjuk hívni -pici befelé figyeléssel-, ami motivációul szolgálhat.
Volt egy ügyfelem, akinek az volt az elvárása a coachingtól, hogy itt majd célokat és a célhoz vezető út lépéseit dolgozzuk ki. Azonban annyi más mellékszál előjött, hogy megkérdeztem: „Az elhatározásod szemmel látható és érzem a motivációdat, hogy elérd a célod. Tegyük fel, nem állna rendelkezésedre se egy coach, se egy segítő szakember, aki támogatna célod eléréséreben. Mit tudnál magad is megtenni, hogy legyőzd a halogatásod?” Erre a válasz az volt, hogy megnézné, milyen feladatokat kellene teljesítenie a cél elérése érdekében és valószínű, hogy beállítana emlékeztetőket és határidőket a feladatokhoz. Ezután megkérdeztem, mi az akkor, amiben én tudnék neked segíteni? A válasz erre az volt, hogy segítsek neki, hogy ne adja fel. Megnéztük, mik azok a nehéz vödrök, akadályok, amik visszahúzhatnák őt azon a bizonyos ponton, amikor cselekednie kellene. Milyen érzések kísérik az ellenállását? Mi fut át az agyán? Itt már éreztem a feszengést. Habár jól megfogalmazta a félelmeit és gátlásait, mégis azonnal visszaváltott a célra. Gondolhatnám, hogy ez ám a célorientált ügyfél, csak
„sajnos minden egyes alkalommal előjön az ő önbizalomhiánya, a „mások mit gondolnak rólam” gondolat, és ezek beárnyékolják a tettrekészségét.”
Kvázi a coachingtól várja a biztos és ütemes előrehaladást. Végül szembesítettem vele, hogy lehet ez egy lassabb folyamat lesz, de a coaching abban is tud segíteni, hogy a mélyebb pszichológiai okok feltárásával, összekapcsolva a múlt és jelen mintázatait, változzanak az ügyfélben bizonyos érzések, ezáltal gondolatok és viselkedési minták. A coaching nem feltétlen egy 5-10 alkalmas folyamat, ahol kitűztük előre a célt és az úgy is lesz. A változás tartósságához lehet mélyebbre kell ásni, még ha az ügyfél eredetileg nem is szeretett volna mélyebb tartalmakkal foglalkozni.
Egy másik esetben az ügyfél azért halogatott, mert úgy érezte, nem veszik komolyan. Minden, ami száraz, adminisztratív, pénzzel kapcsolatos, tervekből álló, üzleties, meggyőzésen alapuló feladat lett volna, olyannyira elnapolta, hogy sokszor anyagi kárt is szenvedett. Így mint önbeteljesítő jóslat, tényleg nem vették komolyan. Tudja a kötelességeit, mégis halogatja azokat. Kérte, hogy foglalkozzunk az ő erősségével, amiben biztos, hogy jó, a kreatív álom projektjével, de itt is attól tartott, hogy bizonyos feladatokat nem fog tudni megoldani, és korábban is egyik projekt ötlete sem valósult meg valami miatt. Számomra elsőre feltűnt, hogy amikor kreativitásról, alkotásról van szó, milyen meggyőző az ügyfelem, amikor pénzről, visszahúzódik. Pedig egy vállalkozás mind a kettőből áll. Nála az hozta az áttörést, amikor megértette, hogy bizonyos feladatok delegálás és segítség kérés az nem a gyengeség jele. Azt veszik komolyan, aki hisz magában és a megvalósítandó álmában. Valakinek az a célja, hogy felépítsen egy házat és a tervektől kezdve a kivitelezésig minden feladatok kiad valaki másnak. Valaki pont a kreatív tervezést adja ki a kezéből. Lehet segítséget kérni. Abban tudtaam segíteni az ügyfélnek, hogy mindig megfogalmaztuk az igényeit és szükségleteit, és hogy ezeket milyen módon kommunikálja.
Én is hajlamos vagyok halogatni és pedig pont a száraz, banki, adminisztratív dolgokat. Néha valaminek a megjavítását. Okmányirodába bemenni? Kinek van kedve?! Felhívni az autószerelőt? Bárcsak egy férfi elintézni nekem! Felhívni az áramszolgáltató, miért jött ez a levél? Tuti fizetnem kell már megint! Összességében arra jutottam, hogy a bürokrácia engem dühít és felzaklat. A tudat, hogy megint pénzt kell kiadnom olyan dolgokért, amiért muszáj, szorongással tölt el. Azonban ott van bennem a kötelességtudat, hogy amennyiben bankban vezetem a pénzem, akkor annak vannak előnyei és hátrányai is, amiket elfogadtam, amikor bankszámlát nyitottam. Amikor autóm lett, vállaltam, hogy évente szervízbe kell vinnem és ha elromlik valami, az meg kell javíttatnom. A cél, amiért autóm van – hogy eljussak A-ból B-be- fontosabb, mint az azzal járó szabadság, hogy nincsen autóm és nem kell se adminisztratívan, se anyagilag foglalkoznom vele. Amikor vettem egy lakást, vállaltam, hogy lesznek közművek, amikért bizony időre minden hónapban fizetnem kell, és ha nem fizetek időben, akkor a közműszolgáltató levelet fog nekem küldeni. Így amikor valamit halogatnék, emlékeztetem magam a mögöttes célra és a cél fontosságára. Életünk egy bizonyos keretrendszerben mozog. Van, amire van ráhatásunk, de van, amire nincsen. Lehet környezetet váltani, vagy lehet alkalmazkodni.
Érdekes, mert korábban egyetemista koromban a vizsgákra való készülést, vagyis a tanulást sose halogattam, még akkor sem, ha nagyon nem érdekelt a téma. Fontosabb volt, hogy időre végezzek és meglegyen a diplomám. Lehetünk olyan élethelyzetben, ahol ha mérlegeljük a halogatással járó veszteséget, vagy a cél annyira motiváló, hogy összeszorított foggal, de azt is megcsináljuk, amihez nagyon nincs kedvünk.
Mára, ha olyan dolgot kéne megtanulnom, ami nem érdekel, valószínű bele se fognék. Ezért volt nehéz kitalálnom, mivel is szeretnék foglalkozni a jövőben, mert tudtam, a hagyományos oktatási rendszer már nem nekem való. A coaching számomra önismeretről és emberekről szól. Imádok tanulni valamit magamról és utána olvasni mélyebb pszichológiai tartalmaknak, vagy bárminek, ami segítségével könnyebben megérthetem magamat vagy az ügyfelem. A coach kompetenciája a hatékony kommunikáció. Ezt a területet szívesen fejlesztem és örömmel fognék bele kommunikációs tréningbe.
Ölelés,
Zsuzsi
Dr. Nyitray Kornélia (MindfulNelly) életmódorvos, nemzetközileg akkreditált mindfulness tanár és tanárképző tréner. Több mint tíz éve tart tanfolyamokat, 2020 óta a magyar tanárképzésben is részt vesz. Traumaszenzitív, szomatikus és mozgásalapú (jóga, do-in) elemekkel dolgozik. A Magyar Mindfulness és Kontemplatív Egyesület, valamint a Mindfulness Hálózat és Alapítvány alapító tagjaként jelentősen hozzájárult a módszer hazai elterjedéséhez.
Róza Ráchel klinikai szakpszichológus, aki egyéni és csoportos pszichoterápiákat vezet. Emellett 2019-ben egy természetes módon növekvő női közösséget hozott létre, mert azt tapasztalja, hogy ma sok nő elszigetelten él, hiányzó megtartó kapcsolatban, kevés térrel arra, hogy valóban megszólalhasson.
Munkájának és kutatói érdeklődésének középpontjában az áll, hogy a női identitás alapvetően kapcsolatokban formálódik, és hogy a közeli kapcsolatokban elszenvedett sérülések nemcsak az önképet, hanem a hangot is érintik. Sok nő számára a trauma nem egyetlen, jól körülhatárolható esemény, hanem ismétlődő, kapcsolati helyzetek sorozata, aminek következtében a hang nemcsak elcsendesül, hanem szétesetté, töredezetté vagy torzulttá válik. A pszichoterápiában és a közösségi terekben egyaránt azt kíséri, hogyan lehet biztonságos relációs térben újra megszólalni, és hogyan találhat vissza egy nő a saját, önazonos hangjához.
Nem gyors válaszokat ad, hanem jelenlétet kínál ott, ahol a hang új formát ölthet.
Szakmai alapjait az ELTE Pszichológiai Karán szerezte, ahol szervezet-, munka- és döntéspszichológiai, valamint életvezetési és tanácsadási szemléletben tanult. Később a Debreceni Egyetemen klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológusként mélyítette tudását. Módszertani eszköztárát tudatosan építette tovább: autogén tréning és relaxációs módszerspecifikus képzés, buddhista meditációs önismereti munka, valamint vezetői coaching pszichológus képzés is meghatározó része szakmai útjának.
Munkájában központi szerepet kap a tudatos jelenléttel (mindfulness) való munka és anti-stigmatizáló szemlélet, amely terápiás és szervezeti környezetben egyaránt iránytűként szolgál.