Menkó Zsuzsi | Mindfulness-tanár és coach
Coaching filozófiám alapja a partnerség. Partnerként fogadlak, és így vagyok jelen veled a folyamat elejétől a végéig. De mit is jelent ez pontosan?
Az „oké” és „nem oké” életpozíciók
Eric Berne tranzakcióanalízise szerint életünk során – többnyire tudattalanul – különböző „oké” és „nem oké” pozíciókat veszünk fel.
Ha egy kapcsolatban valódi partnerség jelenik meg, a két fél így viszonyul egymáshoz:
„Én oké vagyok – te oké vagy.”
Ez a hozzáállás teret enged a hibázásnak, a sérülékenységnek és annak, hogy egyszerűen emberek legyünk. Ilyenkor elfogadjuk magunkat és egymást is, és valóban egyenrangú félként lépünk kapcsolatba.
A coaching során én is ebből a szemléletből működöm: „én oké vagyok – te oké vagy”. A folyamat során figyelek rád, külső nézőpontot adok, visszatükrözöm, amit látok, hallok és érzek, és finoman kísérlek a saját fejlődési utadon.
Már az első, pszichológiai szerződéskötéskor hangsúlyozom, hogy ez egy olyan együttműködés, ahol egyenrangú partnerként vagyunk jelen. Nem fölötted állok, nem irányítalak, csak kísérlek és támogatlak.
„Én oké vagyok, te oké vagy — még akkor is, ha éppen nehézségekkel küzdesz.”
A legtöbben akkor fordulunk szakemberhez, amikor valamelyik „nem oké” pozícióban ragadunk: amikor úgy érezzük, velünk van a gond, vagy éppen másokat látunk „nem okénak”, vagy mindkettőt. Ezek az állapotok feszültséget, zavart vagy akadályokat hozhatnak az életünkbe.
Mindannyian átéltünk már ilyen helyzeteket. A lényeg nem az, hogy ezek előfordulnak, hanem az, hogy meddig maradunk bennük — és hogy észrevesszük-e, mikor érdemes segítséget kérni, hogy elmozduljunk egy asszertívabb, kiegyensúlyozottabb irányba.
A „segítő” kifejezés könnyen létrehozhat egy olyan alá-fölérendeltségi dinamikát, amelyben az egyik fél „oké”, a másik pedig „nem oké”. Ezt szeretném elkerülni, mert a coaching nem ilyen.
Ha azt érzem, hogy az ügyfél idealizálni kezd, mindig tisztázom:
Én is csak ember vagyok.
A kapcsolatunk nem hierarchikus, hanem partneri.
Stephen Karpman drámaháromszöge — Üldöző, Áldozat és Megmentő szerepei — szintén az „okéság” kérdéséhez kapcsolódik. Életünk során gyakran belesodródunk ezekbe a szerepekbe, és váltogatjuk őket, néha észrevétlenül.
A coachingban lehetőség van hátralépni, rálátni ezekre a mintákra, és elkezdeni tudatosítani, mi mozgat bennünket. Ez az első lépés ahhoz, hogy kilépjünk a játszmákból.
A coaching célja az Asszertív négyzet felé való elmozdulás: abba az állapotba, ahol tisztán látod a céljaidat vagy a jelenlegi akadályokat, és biztonságban érzed magad ahhoz, hogy őszintén szembenézz velük.
Ebben a térben nem kell játszmákat működtetned. Nem kell elrejtened az érzéseidet. Itt megengedheted magadnak a sérülékenységet anélkül, hogy félned kellene a megítéléstől.
Ez az a tapasztalat, amelyből valódi változás születik: amikor biztonságos környezetben megélheted, hogy lehet másképp is.
A coaching olyan partnerség, ahol van tér a növekedésre, az önreflexióra és arra, hogy kilépj a régi mintáidból. Egy olyan folyamat, amely segít közelebb kerülni önmagadhoz — ítélkezés nélkül, egyenrangúan, emberként.
Dr. Nyitray Kornélia (MindfulNelly) életmódorvos, nemzetközileg akkreditált mindfulness tanár és tanárképző tréner. Több mint tíz éve tart tanfolyamokat, 2020 óta a magyar tanárképzésben is részt vesz. Traumaszenzitív, szomatikus és mozgásalapú (jóga, do-in) elemekkel dolgozik. A Magyar Mindfulness és Kontemplatív Egyesület, valamint a Mindfulness Hálózat és Alapítvány alapító tagjaként jelentősen hozzájárult a módszer hazai elterjedéséhez.
Róza Ráchel klinikai szakpszichológus, aki egyéni és csoportos pszichoterápiákat vezet. Emellett 2019-ben egy természetes módon növekvő női közösséget hozott létre, mert azt tapasztalja, hogy ma sok nő elszigetelten él, hiányzó megtartó kapcsolatban, kevés térrel arra, hogy valóban megszólalhasson.
Munkájának és kutatói érdeklődésének középpontjában az áll, hogy a női identitás alapvetően kapcsolatokban formálódik, és hogy a közeli kapcsolatokban elszenvedett sérülések nemcsak az önképet, hanem a hangot is érintik. Sok nő számára a trauma nem egyetlen, jól körülhatárolható esemény, hanem ismétlődő, kapcsolati helyzetek sorozata, aminek következtében a hang nemcsak elcsendesül, hanem szétesetté, töredezetté vagy torzulttá válik. A pszichoterápiában és a közösségi terekben egyaránt azt kíséri, hogyan lehet biztonságos relációs térben újra megszólalni, és hogyan találhat vissza egy nő a saját, önazonos hangjához.
Nem gyors válaszokat ad, hanem jelenlétet kínál ott, ahol a hang új formát ölthet.
Szakmai alapjait az ELTE Pszichológiai Karán szerezte, ahol szervezet-, munka- és döntéspszichológiai, valamint életvezetési és tanácsadási szemléletben tanult. Később a Debreceni Egyetemen klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológusként mélyítette tudását. Módszertani eszköztárát tudatosan építette tovább: autogén tréning és relaxációs módszerspecifikus képzés, buddhista meditációs önismereti munka, valamint vezetői coaching pszichológus képzés is meghatározó része szakmai útjának.
Munkájában központi szerepet kap a tudatos jelenléttel (mindfulness) való munka és anti-stigmatizáló szemlélet, amely terápiás és szervezeti környezetben egyaránt iránytűként szolgál.