
Legelőször terápiás keretek között találkoztam a meditációval. 2017-ben a pszichoterapeutám tanított meg, hogyan kell meditálni, mert nagyon szorongtam és úgy éreztem, teljesen elvesztettem a kapcsolatot önmagammal. Először eléggé idegenül hangzott számomra az egész. Akkoriban mérnökként dolgoztam, erősen racionális gondolkodással közelítettem mindenhez, és egyáltalán nem állt hozzám közel semmilyen spirituális megközelítés. Szerettem volna érteni, mi történik majd bennem, hogyan működik az egész folyamat, és miért segíthet egyáltalán az, hogy csak ülünk csendben és figyelünk. A terapeutámnak ezért flipcharton egy modellt is le kellett rajzolnia, mi törénik a tudatommal meditáció közben. Teljesen megértem azokat, akik szeretnék érteni a meditáció neurobiológiai hátterét.
A terapeutám szerencsére nem misztikus válaszokat adott, hanem nagyon emberien és érthetően magyarázta el, hogyan működik a figyelem, a stresszreakció és az idegrendszer. Talán éppen ezért tudtam kapcsolódni a mindfulness gyakorlásához. Nem hitrendszerként találkoztam vele, hanem egy megtapasztalható, fokozatosan tanulható módszerként, ami segített közelebb kerülni önmagamhoz és a saját működésemhez.
Az elmúlt évtizedekben idegtudományi kutatások százai vizsgálták, hogyan változik az agyi aktivitás rendszeres mindfulness gyakorlás hatására. Ezek a kutatások azért különösen érdekesek, mert sokszor pontosan azt a belső tapasztalatot írják le tudományos nyelven, amit meditáció közben átélünk. Nekem a kedvenc könyvem erről Dr. Rick Hanson és Dr. Richard Mendus könyve, a Buddha-agy.
Amikor stresszt élünk át, az agyunk elsődleges célja nem a nyugalom vagy a boldogság. A túlélésre fókuszál. Ezt sokszor elfelejtjük, amikor önmagunkat kritizáljuk azért, mert túlgondolunk helyzeteket vagy nehezen kapcsolunk ki.
Néhány évvel ezelőtt egy időszakban szinte minden email értesítésre összerezzentem. Éreztem, hogy megfeszül a gyomrom, gyorsabban kezd verni a szívem, és az elmém azonnal lehetséges problémákat kezd keresni. Közben megjelent bennem egy második reakció is: az önkritika. Miért reagálok ennyire túl? Miért nem tudok egyszerűen higgadt maradni? Váratlan helyzetekben pedig elsírtam magam, például, amikor ki kellett volna fejtenem a véleményem vagy amikor ellopták a biciklim és a rendőrségre mentem panaszt tenni.
Az idegrendszer működését megértve később egészen más szemmel kezdtem nézni ezt a folyamatot. Az agy egyik kulcsfontosságú területe, az amygdala folyamatosan azt figyeli, van-e veszély a környezetben. Ez a rendszer evolúciós szempontból létfontosságú volt az emberi túléléshez. A probléma az, hogy a modern stresszhelyzeteket az agy sokszor ugyanúgy érzékeli, mint a fizikai fenyegetést.
Egy kritikus hangnemű üzenet, egy konfliktus vagy a folyamatos teljesítménykényszer ugyanúgy aktiválhatja a stresszrendszert. Ilyenkor az amygdala riadót fúj, emelkedik a kortizolszint, felgyorsul a szívverés, és a test készenléti állapotba kerül.
A mindfulness meditáció egyik legfontosabb idegrendszeri hatása, hogy segíti az agyat kilépni az automatikus stresszreakciókból.
A Massachusettsi Egyetemen Jon Kabat-Zinn által kidolgozott mindfulness-alapú stresszcsökkentés program során azt figyelték meg, hogy a rendszeres gyakorlás csökkentheti a stresszreakció intenzitását és javíthatja az érzelmi szabályozást.
Amikor mindfulness meditáció közben észrevesszük például a szorongást, és a figyelmünket visszahozzuk a légzéshez vagy a testi érzetekhez, valójában egy nagyon fontos idegrendszeri folyamat történik. A prefrontális kéreg, amely a tudatos szabályozásért, döntéshozásért és önreflexióért felelős, fokozatosan újra aktívabbá válik. Ez a terület segít abban, hogy ne kizárólag automatikus reakciókból működjünk.
A mindfulness gyakorlása során az történik, hogy megtanulunk észrevenni egy érzést vagy gondolatot anélkül, hogy azonnal beleolvadnánk. Ez elsőre apróságnak tűnhet, idegrendszeri szinten viszont jelentős változás. A 8 hetes mindfulness-alapú stresszcsökkentő tanfolyamokon például külön alkalom van a gondolatok és érzések megfigyelésére, miután már megértettük az idegtudományi hátterét a stressz és szorongás létrejöttének.
Egyszer egy stresszes telefonhívás után leültem meditálni, és éreztem, hogy szinte vibrál bennem a feszültség. A korábbi működésem ilyenkor az volt, hogy órákig újrajátszottam fejben a beszélgetést. Aznap viszont csak figyeltem a testemben megjelenő reakciókat. A torokszorítást. A gyors légzést. A mellkasomban pulzáló nyomást. Közben észrevettem, hogy az elmém folyamatosan történeteket akar gyártani arról, mi fog történni később. Ahogy újra és újra visszatértem a közvetlen testi tapasztalathoz, a feszültség lassan változni kezdett.
A mindfulness itt avatkozik be a stresszfolyamatba. Nem eltünteti az első reakciót, hanem csökkenti annak esélyét, hogy a gondolkodás tovább erősítse a stresszt.
A kutatások szerint rendszeres mindfulness meditáció hatására az amygdala aktivitása csökkenhet. Ez azért fontos, mert ez a terület kulcsszerepet játszik a félelem- és stresszreakciókban.
Dr. Richard Davidson és más idegtudósok MRI-vizsgálatok során azt találták, hogy hosszabb meditációs gyakorlás után az emberek kevésbé intenzíven reagáltak stresszhelyzetekre. Az agy nem kapcsolt olyan gyorsan túlélő üzemmódba. Saját és résztvevői tapasztalatok pedig alátámasztják ezt a megállapítást. Én is észreveszem magamon, hogy egyre lassabban „boot-ol be” a feszültség, van időm megfigyelni és eldönteni, hogyan szeretnék reagálni.
Ez nem azt jelenti, hogy a meditáló emberek soha nem szoronganak vagy nem éreznek félelmet. Inkább arról van szó, hogy az idegrendszer rugalmasabbá válik. Kevesebb automatikus riasztás történik.
Ezt saját magamon is érzem időnként. Régebben egy konfliktus után akár napokig feszült maradt a testem. Most sokszor hamarabb észreveszem, mi történik bennem. A különbség számomra nem az, hogy eltűntek a nehéz érzések. Sokkal inkább az, hogy kevésbé ragadnak magukkal teljesen.
Az agy egyik legizgalmasabb tulajdonsága a neuroplaszticitás. Ez azt jelenti, hogy az idegrendszer képes változni és új kapcsolódásokat létrehozni.
Sokáig azt hittem, hogy a személyiségünk és reakcióink teljesen fixek. Hogy aki szorongó típus, az mindig az marad. Az idegtudomány viszont ennél sokkal árnyaltabb képet mutat.
Megint csak Dr. Rick Hanson Buddha-agy című könyvére utalnék vissza. A rendszeresen ismételt mentális folyamatok erősítik az idegi kapcsolatokat. Ha az elménk folyamatosan aggódásban, önkritikában vagy készenléti állapotban működik, ezek a minták idővel egyre automatikusabbá válnak. A mindfulness meditáció során viszont másfajta idegrendszeri kapcsolatok aktiválódnak.
A figyelem tudatos visszahozása, a testi érzetek megfigyelése és az együttérző hozzáállás gyakorlása új idegpályákat erősíthet. Ezért fontos a rendszeresség. Az agy nem egyetlen meditációtól változik meg, hanem az ismétlődő tapasztalatoktól.
Olyan ez, mint amikor egy erdei ösvényen újra és újra ugyanazon az útvonalon sétálunk. Minél többször járunk arra, annál könnyebben követhetővé válik az út.
Próbálj ki egy egyszerű figyelemstabilizáló gyakorlatot, másnéven horgonyzást az elme megnyugtatásának szándékával. Lehet nem tapasztalsz semmi különöset, de az is lehet, hogy pár pillanatra a figyelmed elterelődik a stresszes gondolatokról.
A mindfulness meditáció hatása az agyra nemcsak a figyelemmel kapcsolatos. Az is számít, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz gyakorlás közben.
Sok ember meditáció alatt újabb teljesítményhelyzetet teremt magának. Én is belecsúsztam ebbe. Figyeltem, mennyire vagyok nyugodt, mennyire sikerül koncentrálnom, és közben észre sem vettem, hogy valójában újra nyomást helyezek magamra. A 8 hetes mindfulness-alapú stresszcsökkentő tanfolyamokon nemcsak a figyelem irányításával dolgozunk, hanem fejlesztjük magunkban az együttérzés, kedvesség, türelemsség minőségeit. Lehet nem megy elsőre, de ilyenkor is lehetünk magunkkal együttérzők.
„There is no mindfulness without heartfulness” /Jon Kabat-Zinn/
Az együttérző hozzáállás idegrendszeri szempontból azért fontos, mert biztonságérzetet közvetít a test felé. Amikor egy nehéz érzésre nem önkritikával reagálunk, az csökkentheti a stresszrendszer aktivációját.
A kutatások szerint az együttérzéshez kapcsolódó meditációk olyan agyterületeket is aktiválhatnak, amelyek az érzelmi kapcsolódással és biztonságérzettel függnek össze. Ez részben magyarázhatja, miért tapasztalnak sokan mélyebb belső stabilitást hosszabb gyakorlás után.
Talán az egyik legfontosabb felismerés számomra az volt, hogy a mindfulness meditáció nem az agy kikapcsolásáról szól. Az emberi agy gondolatokat fog létrehozni. Emlékeket, félelmeket, terveket és történeteket. A gyakorlás inkább abban segíthet, hogy más kapcsolatba kerüljünk ezekkel a folyamatokkal.
És néha már ez is elég ahhoz, hogy az idegrendszerünk néhány pillanatra fellélegezhessen.
Jelentkezz 8 hetes mindfulness-alapú stresszcsökkentő tanfolyamaim egyikére, próbáld ki minden hónapban a hét végén önegyüttérzés workshopom 2 órában.
Ezen kívül ha felíratkozol hírlevelemre, akkor rendszeresen értesülsz majd az aktuálisan induló -akár ingyenes- eseményeimről.
Akkor is írhatsz nekem, ha úgy érzed, ez neked most hiánypótló az életedben, de nem tudod megengedni magadnak. Megbeszéljük a lehetőségeidet.
Ha kifejezetten terápiás jelleggel szeretnél a szorongásos tünetekkel foglalkozni, várlak szeretettel egyéni folyamatban is.
Szeretettel,
Zsuzsi
Kapcsolódó cikkek:
Hogyan csökkenti a stresszt a mindfulness gyakorlása?
Jelentkezz az ingyenes 7 napos mini mindfulness tréningemre, ahol 7 napon keresztül napi 6 perces gyakorlásokban kipróbálhatsz különböző mindfulness gyakorlatokat az én támogatásommal, kísérésemmel. Kapsz egy ízelítőt a mindfulness-alapú stresszcsökkentés szemléletéből és gyakorlataiból.
Hölzel, B.K., Carmody, J., Vangel, M., Congleton, C., Yerramsetti, S.M., Gard, T. és Lazar, S.W. (2011) Mindfulness practice leads to increases in regional brain gray matter density. Psychiatry Research: Neuroimaging, 191(1), 36–43.
Kabat-Zinn, J. (2013) Full Catastrophe Living: Using the Wisdom of Your Body and Mind to Face Stress, Pain, and Illness. Revised Edition. New York: Bantam Books.
Lazar, S.W., Kerr, C.E., Wasserman, R.H., Gray, J.R., Greve, D.N., Treadway, M.T. és Fischl, B. (2005) Meditation experience is associated with increased cortical thickness. NeuroReport, 16(17), 1893–1897.
Tang, Y.Y., Hölzel, B.K. és Posner, M.I. (2015) The neuroscience of mindfulness meditation. Nature Reviews Neuroscience, 16(4), 213–225.
Jelentkezz az ingyenes 7 napos mini mindfulness tréningemre, ahol 7 napon keresztül napi 6 perces gyakorlásokban kipróbálhatsz különböző mindfulness gyakorlatokat. Kapsz egy ízelítőt a mindfulness-alapú stresszcsökkentés szemléletéből és gyakorlataiból.
Dr. Nyitray Kornélia (MindfulNelly) életmódorvos, nemzetközileg akkreditált mindfulness tanár és tanárképző tréner. Több mint tíz éve tart tanfolyamokat, 2020 óta a magyar tanárképzésben is részt vesz. Traumaszenzitív, szomatikus és mozgásalapú (jóga, do-in) elemekkel dolgozik. A Magyar Mindfulness és Kontemplatív Egyesület, valamint a Mindfulness Hálózat és Alapítvány alapító tagjaként jelentősen hozzájárult a módszer hazai elterjedéséhez.
Róza Ráchel klinikai szakpszichológus, aki egyéni és csoportos pszichoterápiákat vezet. Emellett 2019-ben egy természetes módon növekvő női közösséget hozott létre, mert azt tapasztalja, hogy ma sok nő elszigetelten él, hiányzó megtartó kapcsolatban, kevés térrel arra, hogy valóban megszólalhasson.
Munkájának és kutatói érdeklődésének középpontjában az áll, hogy a női identitás alapvetően kapcsolatokban formálódik, és hogy a közeli kapcsolatokban elszenvedett sérülések nemcsak az önképet, hanem a hangot is érintik. Sok nő számára a trauma nem egyetlen, jól körülhatárolható esemény, hanem ismétlődő, kapcsolati helyzetek sorozata, aminek következtében a hang nemcsak elcsendesül, hanem szétesetté, töredezetté vagy torzulttá válik. A pszichoterápiában és a közösségi terekben egyaránt azt kíséri, hogyan lehet biztonságos relációs térben újra megszólalni, és hogyan találhat vissza egy nő a saját, önazonos hangjához.
Nem gyors válaszokat ad, hanem jelenlétet kínál ott, ahol a hang új formát ölthet.
Szakmai alapjait az ELTE Pszichológiai Karán szerezte, ahol szervezet-, munka- és döntéspszichológiai, valamint életvezetési és tanácsadási szemléletben tanult. Később a Debreceni Egyetemen klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológusként mélyítette tudását. Módszertani eszköztárát tudatosan építette tovább: autogén tréning és relaxációs módszerspecifikus képzés, buddhista meditációs önismereti munka, valamint vezetői coaching pszichológus képzés is meghatározó része szakmai útjának.
Munkájában központi szerepet kap a tudatos jelenléttel (mindfulness) való munka és anti-stigmatizáló szemlélet, amely terápiás és szervezeti környezetben egyaránt iránytűként szolgál.