Az együttérzés önmagad felé is tanulható, művelhető. A mindfulness és a tudatos önegyüttérzés (MSC) gyakorlatai segítenek abban, hogy nehéz helyzetekben is kapcsolatban maradj önmagaddal, felismerd a belső kritikusod, és több kedvességgel, megértéssel fordulj ahhoz, amit éppen átélsz.
Az együttérzés és a feltétel nélküli szeretet minőségéhez a traumáim feldolgozása kapcsán kezdtem el kapcsolódni magamban. Fiatalabb koromban nehezen tudtam együtt lenni a saját érzéseimmel: inkább elnyomtam őket, vagy amikor ez már nem ment, nagyon intenzíven törtek felszínre. A húszas éveim végén még sodródtam anélkül, hogy tudnám, mire is vágyom igazán. Abu Dhabiban éltem és négy év elteltével egyre erősebben éreztem a testemben egy feszültséget. Ekkor még azt se tudtam, hogy ezt az érzést hívják szorongásnak. Hazajöttem, terápiába kezdtem járni, miközben megtanultam meditálni, hogy újra kapcsolatba kerüljek magammal.
A meditáció azóta az életem része lett. Mai nap is járok egy zen buddhista utat, ami segít eligazodni a világban. 2024-ben döntöttem úgy, hogy szeretnék a szívvel dolgozni terápiás keretek között. Ma mindfulness-tanárként tanítok meg másokat, hogyan tudjáj élesíteni belső iránytűjüket, csökkenteni a szorongást az életükben és hogyan tudnak kedvesebben, együttérzőbben bánni saját magukkal.
Számomra az önegyüttérzés azt jelenti, hogy amikor szenvedek, nem hagyom magam egyedül a saját szenvedésemmel. Megtanulok úgy fordulni magam felé, ahogyan egy számomra kedves és fontos emberhez fordulnék, amikor nehéz időszakon megy keresztül. És ebben benne van a cselekvés is: annak felismerése, mire van szükségem, hogyan tudok magamról gondoskodni, határt húzni, segítséget kérni vagy változtatni azon, ami már nem szolgál.
Az együttérzés a buddhista hagyományban több ezer éves gyakorlati út része. A négy mérhetetlen, a brahmavihárák egyike a karuná, vagyis az együttérzés, amely a szenvedés felismerését és annak enyhítésére irányuló szándékot jelenti. Mellette a mettá, vagyis szerető kedvesség, a muditá, vagyis együttöröm és az upekkhá, vagyis elfogulatlanság gyakorlása áll a buddhista hagyományvonal központjában sok mások kívül.
A modern pszichológiai megközelítésben az önegyüttérzés ennek a minőségnek a saját magunk felé fordítása. Kristin Neff klinikai szakpszichológus, kutató tudatos önegyüttérzés (mindful selfcompassion) pszichológiai modelljében három egymással összefüggő összetevő jelenik meg, amit gyakorolhatunk: önmagunkkal való kedvesség, a közös emberi tapasztalat felismerése és a tudatos jelenlét. Amikor nehézséggel találkozunk, ezek együtt segítenek abban, hogy észrevegyük a szenvedésünket, ne maradjunk egyedül benne, és támogató módon forduljunk önmagunk felé.
Az önegyüttérzés gyakorlása ezért nem pusztán arról szól, hogy kedvesebbek legyünk magunkkal. A kérdés az is, hogyan tudunk kapcsolatban maradni a valósággal, amikor valami fáj, hogyan tudjuk felismerni a szükségleteinket, és hogyan tudunk ezek alapján megfelelően cselekedni.
Sokunk számára természetesebb együttérzéssel fordulni egy baráthoz, mint saját magunkhoz. Ha valaki, akit szeretünk, hibázik vagy nehéz időszakon megy keresztül, könnyebben látjuk a helyzetét tágabb összefüggésben. Magunkkal kapcsolatban viszont gyorsan megjelenhet az önkritika, a szégyen vagy az az érzés, hogy egyedül velünk van baj.
Ebben szerepet játszhatnak kulturális és családi mintáink, valamint a teljesítményközpontú működés is. Megtanulhatjuk, hogy akkor vagyunk értékesek, ha erősek vagyunk, teljesítünk, alkalmazkodunk és megoldjuk a problémáinkat. Továbbá neurobiológiai alapjai vannak annak, hogy miért nem vagyunk képesek vígaszt és gondoskodást nyújtani magunknak, amikor hibázunk vagy az elégtelenség érzését éljük meg. Ilyenkor ugyanis stresszt élünk át és bekapcsolnak olyan automatikus stresszreakciók, mint az üss, fuss vagy menekülj. Agyunk gondoskodásért és érzelemszabályozásért felelős területei pedig alulműködnek.
Az önegyüttérzés gyakorlása lehetőséget ad arra, hogy szabályozzuk az idegrendszerünket és megtanuljunk saját magunk felé is olyan figyelemmel és támogatással fordulni, amilyennel egy számunkra kedves fontos emberhez fordulnánk.
Az önegyüttérzésnek mély gyökerei vannak a buddhista hagyományokban, ahol az együttérzés és a szerető kedvesség évszázadok óta a gyakorlás fontos része. A mai pszichológiai megközelítések ezeket a hagyományokat is felhasználják, miközben az önegyüttérzést vallási elköteleződés nélkül, világi és gyakorlatias keretben vizsgálják és tanítják. Ilyen megközelítés a Kristin Neff és Christopher Germer nevéhez kapcsolódó Mindful Self-Compassion pszichológiai modell (MSC), amely a mindfulness gyakorlataival együtt fejleszti az önegyüttérzés képességét.
Az önegyüttérzés olyan alapvető emberi képesség, amely gyakorlással fejleszthető. Ennek számos formája lehet: tudatos jelenlét és meditáció, együttérző belső beszéd, támogató érintés, a saját szükségleteink felismerése, segítség kérése, pihenés vagy akár egy fontos határ meghúzása. Az önegyüttérzés ezért nem egyetlen technika, hanem egy olyan belső hozzáállás, amely abban segít, hogy a nehéz helyzetekben is kapcsolatban maradjunk önmagunkkal, és támogató módon válaszoljunk arra, amire szükségünk van.
A belső kritikus az a belső hang, amely hibázáskor vagy nehéz helyzetben gyorsan ítéletet mond rólunk. Gyakran azt sugallja, hogy nem vagyunk elég jók, mások jobban teljesítenek, vagy valamit megint elrontottunk.
Ennek a hangnak gyakran vannak korai kapcsolati és kulturális gyökerei. Gyerekként megtanulhatjuk, hogyan viszonyulnak körülöttünk a hibákhoz, a teljesítményhez, a gyengeséghez vagy az érzelmekhez. A belső kritikus eredetileg akár védő funkciót is betölthetett. Ha megtanulom előre kritizálni magam, talán elkerülhetem mások kritikáját vagy elutasítását, esetleg a megszégyenülést.
Az önegyüttérzés gyakorlása során nem kell harcolnunk a belső kritikussal. Először megtanuljuk felismerni, amikor megjelenik, majd létrehozunk mellette egy másik lehetőséget: egy támogatóbb és együttérzőbb belső hangot.
Egy hiba után például megállhatunk, és észrevehetjük, hogy éppen önmagunkat támadjuk. Megfigyelhetjük, mi történik a testünkben, milyen érzések és gondolatok jelentek meg, majd feltehetjük a kérdést: hogyan fordulnék most egy hozzám közel álló emberhez, ha ő lenne ebben a helyzetben?
Ez nem azt jelenti, hogy elnézzük a hibáinkat. Az együttérző hozzáállásból továbbra is lehet tanulni, változtatni és felelősséget vállalni. A különbség az, hogy a változást egyre kevésbé az önmagunk elleni támadás, és egyre inkább a gondoskodás és a helyzet rendezésének szándéka vezeti.
Érdemes elolvasnod írásom arról, hogyan szelíditsd meg a belső kritikusod az önegyüttértzés egyszerű gyakorlataival.
Érdemes megnézned aktuális önegyüttértés workshopjaimat, ahol többek között a belső kritikussal is dolgozunk.
Az önegyüttérzés könnyen összekeverhető az önsajnálattal vagy az önzőséggel. Pedig az önegyüttérzésben egyszerre lehet jelen a kedvesség és a felelősségvállalás.
Az önegyüttérzés nem önsajnálat. Az önsajnálat beszűkítheti a figyelmet arra, hogy velem milyen rossz dolgok történnek. Az önegyüttérzés ezzel szemben segít felismerni a nehézséget, kapcsolódni hozzá, és megvizsgálni, hogyan tudom enyhíteni a szenvedésemet.
Az önegyüttérzés nem önzés. Ha felismerem, hogy elfáradtam, szükségem van pihenésre vagy egy határt kell meghúznom, az önmagamról való gondoskodás része. Ettől még figyelembe vehetem mások érzéseit és szükségleteit is.
Az önegyüttérzés nem azt jelenti, hogy mindent rendben találok magamban. A mindfulness segít tisztán látni azt, ami történik, az együttérzés pedig hozzáadja azt a szándékot, hogy csökkentsük a szenvedést és támogassuk a változást.
Olvasd el, hogyan cáfol meg 5 tévhitet az önegyüttérzés kapcsán Kristin Neff, a tudatos önegyüttérzés (MSC) pszichológiai modell megalkotója.
Az önegyüttérzés része annak felismerése, hogy mire van szükségünk egy adott helyzetben, és ennek megfelelően tudjunk cselekedni. Néha ez pihenést jelent, máskor segítségkérést, egy nehéz beszélgetés felvállalását vagy azt, hogy nemet mondunk valamire, ami már meghaladja a kapacitásainkat.
A határhúzás nem feltétlenül jelenti a kapcsolat megszakítását. Sok esetben éppen azt teszi lehetővé, hogy egy kapcsolatban úgy legyünk jelen, hogy közben önmagunkat se hagyjuk figyelmen kívül. Figyelembe vehetem a saját szükségleteimet és határaimat úgy, hogy közben a másik ember érzéseit és szükségleteit is elismerem. Példéul, ha egy hosszú, kimerítő hét után a párod közös programot tervezett, de te inkább pihennél, együttérzően mondhatsz nemet úgy, hogy közben elismered az ő csalódottságát is és felajánlhatsz egy legközelebbi alkalmat. Így a saját szükségletednek is teret adsz, miközben a kapcsolatot sem hagyod figyelmen kívül.
Az önegyüttérzés abban is segíthet, hogy ne automatikusan alkalmazkodjunk másokhoz, és ne is minden nehéz helyzetből vonuljunk vissza. Először megállhatunk, és megfigyelhetjük, mi történik bennünk: mit érzek, mire van szükségem, mi fér bele számomra, és milyen következménye lehet annak, ha igent vagy nemet mondok. Innen már tudatosabban választhatjuk meg, hogyan szeretnénk cselekedni.
Havonta önegyüttérzés workshopokat tartok, ahol többek között gyakoroljuk, hogyan tudunk határt húzni bűntudat nélkül.
A szégyen erőteljes önmagunkra irányuló érzelem. Gyakran nem azt éljük át, hogy valamit rosszul tettünk, hanem azt, hogy velünk van valami baj. A szégyenhez kapcsolódhat a mások általi megítélés, elutasítás vagy kirekesztés érzése, ezért erős társas fenyegetettséget jelenthet a szervezet számára. Kutatások szerint a társas én fenyegetése szégyennel és stresszélettani változásokkal, többek között kortizolváltozással is együtt járhat.
Ilyenkor könnyen bekapcsol a fenyegetésre épülő védekező rendszer. A figyelem beszűkülhet, megjelenhet a menekülés, a támadás vagy a lefagyás, és még nehezebbé válhat a helyzet árnyalt szemlélése.
Az önegyüttérzés gyakorlásával másfajta kapcsolatot alakíthatunk ki a szégyennel. A mindfulness segít észrevenni, hogy szégyent élek át, anélkül, hogy teljesen eggyé válnék vele. A közös emberi tapasztalat felismerése tágítja a perspektívát: hibázni, elégtelennek érezni magunkat és időnként kudarcot átélni az emberi élet része. A kedvesség pedig lehetővé teszi, hogy ne tovább növeljük a fenyegetettséget önmagunk bántásával. A kutatások alapján az önegyüttérzés gyakorlatai ígéretesek a szégyen csökkentésében, és a együttérzés-fókuszú terápiás megközelítések kifejezetten dolgoznak a szégyen és az önkritika kezelésével.
A szégyen és az önkritika könnyen fenyegetettségi állapotot tarthat fenn. Az együttérzés gyakorlása ezzel párhuzamosan egy másik szabályozási lehetőséget erősíthet: a biztonsághoz, kapcsolódáshoz és megnyugváshoz kapcsolódó fiziológiai folyamatokat.
Paul Gilbert pszichológus együtérzés-fókuszú modellje három alapvető érzelmi szabályozási rendszert különít el: a fenyegetéshez, az erőforrások megszerzéséhez és a biztonsághoz, elégedettséghez kapcsolódó rendszereket. Az együttérzés gyakorlása különösen a biztonság és megnyugvás rendszerének hozzáférhetőbbé tételét célozza.
A kutatásokban az együttérzéshez és az önegyüttérzéshez fokozott paraszimpatikus aktivitás és magasabb szívfrekvencia-variabilitás is kapcsolódott. Ez összhangban van azzal, hogy az együttérző állapot támogathatja az érzelmi szabályozást és a fenyegetettségi állapotból való rugalmasabb visszatérést.
Fontos, hogy ez nem egy egyszerű kapcsoló a stressz és a nyugalom között. Az önegyüttérzés gyakorlásával fokozatosan tanuljuk meg, hogyan maradjunk jelen a nehéz tapasztalatokkal, miközben olyan belső és testi erőforrásokat is mozgósítunk, amelyek segítik a szabályozást.
Az önegyüttérzés gyakorlással fejleszthető. A gyakorlatok egyik alapja a mindfulness: először észrevesszük, mi történik bennünk, majd megtanulunk kapcsolatban maradni azzal, ami nehéz, anélkül hogy azonnal el akarnánk tüntetni vagy megítélnénk.
Egy egyszerű önegyüttérző gyakorlat során megállhatunk egy pillanatra, és megfigyelhetjük, mit érzékelünk a testünkben. Van-e feszültség, szorítás, nyomás vagy kellemetlenség? Ezután elismerhetjük: ez most nehéz. Emlékeztethetjük magunkat arra is, hogy a nehéz érzések, a hibázás, a bizonytalanság és a kudarc mások életében is jelen vannak. Végül megkérdezhetjük magunktól: Mire van most szükségem? Hogyan tudnék most úgy fordulni magamhoz, ahogyan egy számomra fontos emberhez fordulnék?
Az önegyüttérzésnek azonban sokféle gyakorlati formája lehet:
Nem kell minden alkalommal valamilyen különleges érzést létrehoznunk. Néha már az is az önegyüttérzés gyakorlása, hogy szándékosan megállunk, és megkérdezzük magunktól, mire lenne most szükségünk. A válasz lehet egészen egyszerű: öt perc pihenés, egy pohár víz, egy segítségkérés, egy határ meghúzása vagy egy régóta halogatott változtatás.
Egyéni folyamatban különböző önegyüttérzés-fókuszú gyakorlatokon keresztül fejlesztjük a belső támogató oldalad. Gyakorlással az együttérzés és önszeretet minőségei szépen lassan megnyilvánulnak majd. Mivel a folyamat része az is, hogy találkozunk a nehéz érzéseinkkel is (például elhagyatottság, magány, szeretet hiánya), ezért ha transzformatív változásokat szeretnél, mindenképpen javaslo, hogy ezen az úton egy szakember kísérjen végig. Traumaszenzitív megközelítésemmel, biztonságos keretek között, szeretető figyelmemmel és stabilitásommal tudlak támogatni téged, ha engem váéasztasz.
INGYENES 20 perces konzultációban megismerhetsz engem és a módszert!
Rendszeresen tartok önegyüttérzés workshopokat az online térben, néha személyesen. A meditációs gyakorlások mellett számíthatsz írásos önreflexiós gyakorlatokra is, amiket haza tudsz vinni otthoni használatra.
A 8 hetes MBSR programban a tudatos jelenlét gyakorlásán keresztül nemcsak a stresszre adott reakcióidat alakítjuk át, hanem azt is, ahogyan önmagaddal bánsz nehéz helyzetekben. Megtanulod észrevenni, mikor feszülsz, túl sokat vársz el magadtól, vagy elveszíted a kapcsolatot a belső szükségleteiddel.
A folyamat abban támogat, hogy kedvesebben, megértőbben fordulj magad felé, miközben stabilabb, kiegyensúlyozottabb jelenléttel éled a mindennapokat – nem csak működve, hanem valóban kapcsolódva önmagadhoz.
A 8 hetes MBSR programban a tudatos jelenlét gyakorlásával alakítjuk át a stresszre adott automatikus reakciókat.
A folyamat támogat abban, hogy stabilabban, kiegyensúlyozottabban és nagyobb önmagad felé fordulással éld a hétköznapokat.
Ha szeretnél coaching folyamathoz időpontot egyeztetni, tréningről érdeklődni vagy csak beszélgetnél arról, hogyan tudnánk együtt dolgozni, örömmel várom az üzeneted
A JELENTKEZÉSHEZ KÉRLEK, TÖLTSD KI AZ ŰRLAPOT. JELENTKEZÉSED AKKOR SIKERES, HA A KÖSZÖNŐOLDALRA JUTSZ, ÉS VISSZAIGAZOLÓ E-MAILT IS KAPSZ NÉHÁNY PERCEN BELÜL.
Jelentkezz az ingyenes 7 napos mini mindfulness tréningemre, ahol 7 napon keresztül napi 6 perces gyakorlásokban kipróbálhatsz különböző mindfulness gyakorlatokat. Kapsz egy ízelítőt a mindfulness-alapú stresszcsökkentés szemléletéből és gyakorlataiból.
Dr. Nyitray Kornélia (MindfulNelly) életmódorvos, nemzetközileg akkreditált mindfulness tanár és tanárképző tréner. Több mint tíz éve tart tanfolyamokat, 2020 óta a magyar tanárképzésben is részt vesz. Traumaszenzitív, szomatikus és mozgásalapú (jóga, do-in) elemekkel dolgozik. A Magyar Mindfulness és Kontemplatív Egyesület, valamint a Mindfulness Hálózat és Alapítvány alapító tagjaként jelentősen hozzájárult a módszer hazai elterjedéséhez.
Róza Ráchel klinikai szakpszichológus, aki egyéni és csoportos pszichoterápiákat vezet. Emellett 2019-ben egy természetes módon növekvő női közösséget hozott létre, mert azt tapasztalja, hogy ma sok nő elszigetelten él, hiányzó megtartó kapcsolatban, kevés térrel arra, hogy valóban megszólalhasson.
Munkájának és kutatói érdeklődésének középpontjában az áll, hogy a női identitás alapvetően kapcsolatokban formálódik, és hogy a közeli kapcsolatokban elszenvedett sérülések nemcsak az önképet, hanem a hangot is érintik. Sok nő számára a trauma nem egyetlen, jól körülhatárolható esemény, hanem ismétlődő, kapcsolati helyzetek sorozata, aminek következtében a hang nemcsak elcsendesül, hanem szétesetté, töredezetté vagy torzulttá válik. A pszichoterápiában és a közösségi terekben egyaránt azt kíséri, hogyan lehet biztonságos relációs térben újra megszólalni, és hogyan találhat vissza egy nő a saját, önazonos hangjához.
Nem gyors válaszokat ad, hanem jelenlétet kínál ott, ahol a hang új formát ölthet.
Szakmai alapjait az ELTE Pszichológiai Karán szerezte, ahol szervezet-, munka- és döntéspszichológiai, valamint életvezetési és tanácsadási szemléletben tanult. Később a Debreceni Egyetemen klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológusként mélyítette tudását. Módszertani eszköztárát tudatosan építette tovább: autogén tréning és relaxációs módszerspecifikus képzés, buddhista meditációs önismereti munka, valamint vezetői coaching pszichológus képzés is meghatározó része szakmai útjának.
Munkájában központi szerepet kap a tudatos jelenléttel (mindfulness) való munka és anti-stigmatizáló szemlélet, amely terápiás és szervezeti környezetben egyaránt iránytűként szolgál.