
Mindig is kíváncsi jellem voltam. Ez a tulajdonság gyerekkorom óta végigkísért, és segített áttörni a falakat az aktuális világképemről. Később az énképemet is újrarendezte. 33 éves koromig „agymosás áldozata” voltam, de a megfelelő terápiás módszerekkel sikerült tudatosodnom. Amikor elkezdtem megkérdőjelezni a magamról alkotott képet, mély szakadékot véltem felfedezni korábbi mintáim és tudatos gondolkodásom között. Ez volt a legjobb kifejezés erre az élményre.
A kíváncsiság önmagában azonban nem elég. Lehetek bármennyire érdeklődő, ha rettegek attól, hogy valami ismeretlen felé nyissak. A komfortzónám elhagyása mindig félelemmel jár, de ezekkel az érzésekkel együtt is lehet fejlődni.
A pozitív pszichológia, amely a bennünk rejlő lehetőségekre épít, fontos számomra. Emellett a Gestalt alapú pszichológia segít rálátni határainkra, és dönteni, hogyan tágítsuk vagy fogadjuk el azokat. A tranzakcióanalízis pedig gyerekkorból hozott mintázataimra világított rá.
Például nem mindenkinek kell felsővezetőnek lenni vagy olimpiai bajnoknak. Én 19 éves koromig versenysportoló voltam, kajakoztam és eveztem. Voltak olimpiai ambícióim, de mérlegelve az utat, letettem róla. Később Abu Dhabiban dolgoztam, és ekkor döntöttem el, hogy elvégzem az MBA képzést. A célom az volt, hogy képzett legyek a munkámhoz, és támogassa a későbbi céljaimat, például a felsővezetői pozíciót.
Attól féltem, hogy a munka és a tanulás mellett nem marad szabadidőm a barátaimra. Ám pontosan mértem fel a képességeimet, és kialakítottam egy hétköznapi időrendet, amely mindenre elegendő volt. Most, visszatekintve, már nem szeretnék felsővezető lenni. Akkor a cél a tanulás reális felméréséről szólt.
A személyiségünk alakulására a környezet, a szülői minták és a társadalmi normák is hatással vannak. Gyerekkorban sok mindent vakon elfogadunk. A komfortzóna elhagyása számomra két aspektusban jelentkezik: megkérdőjelezni a világról alkotott képemet, és felfedezni a saját képességeim határait. Mindkettő kölcsönösen befolyásolja a másikat.
A kíváncsiság és a kritikus gondolkodás segített megkérdőjelezni számomra hiteles személyek véleményét. Ide tartoztak a szüleim és a 90-es évek oktatási rendszere. A tanulás és diploma szerzése helyes életpályának számított. Sokáig ezt a mintát követtem.
Az Abu Dhabiban töltött évek alatt azonban ráébredtem, hogy az emberek emberi oldala is fontos. Az egyéni terápiás foglalkozások két és fél év alatt segítettek átérezni ezt. Ma már az emberekben először az embert látom. Olyan társaságot keresek, ahol figyelnek rám és odafigyelek másokra. A saját felelősségemet erősítem a döntéseimmel.
A világról alkotott képem gyökeresen megváltozott, amikor négy évet töltöttem egy muszlim közösségben. Itthon a nyugati média határozta meg a világképemet, és sokan féltettek engem. Ha engedtem volna a félelemnek, nem tapasztaltam volna meg az ellenkezőjét.
A kritikus gondolkodás segített mérlegelni a szabályok, hiedelmek és vélemények alaposságát. Például piros lámpánál megállok, mert veszélyes lehet. De ha üres az út, átkelhetek, és nincs következmény. Ez a képesség lehetővé tette, hogy objektíven szemléljem a kultúrák és emberek viselkedését.
Elfogadni más perspektívákat is a komfortzóna tágítása. Ha tudom, mi jó nekem, a másképp gondolkodók mellett is önazonos maradhatok. Ehhez sok kísérletezésre van szükség. A félelem néha véd, néha korlátoz. Apró lépésekben kísérletezve azonban fokozatosan leküzdhetjük.
A saját tapasztalaton alapuló gyakorlás kulcsfontosságú. A húszas éveimben tanultam meg síelni. Lankás pályákon kezdtem, figyeltem a profikat, és ha estem, levontam a következtetést a következő alkalomra. Így lassan tágult a komfortzónám.
A piros pályán átéltem az örömöt, majd a fekete pályákra is felkészültem. A gyakorlás során egyre magabiztosabb lettem, és más, korábban félelmetes helyzetekben is próbálkozni mertem. A komfortzónám kitágult, és a félelmeket tudatosan kezeltem.
A nagyközönség előtti prezentáció mindig izgalmas volt számomra. Az olaj- és gáziparban üzletfejlesztési mérnökként sokszor kellett előadnom szakmai kérdésekről, amelyekben nem voltam szakértő. Gyakoroltam a főnökömmel, és megtanultam, hogy a kompetenciám határáig vállaljam a felelősséget.
Amikor hazajöttem Magyarországra, a felsővezetői prezentációk miatt új kihívások jöttek. Az autoritás miatti félelem oldódott, amikor rájöttem, hogy a vezető is ember. A gyakorlás és kísérletezés révén egyenrangú jelenlétet tudtam megélni, és a nehéz helyzetekben is magabiztosan kommunikáltam.
Zsuzsi
Dr. Nyitray Kornélia (MindfulNelly) életmódorvos, nemzetközileg akkreditált mindfulness tanár és tanárképző tréner. Több mint tíz éve tart tanfolyamokat, 2020 óta a magyar tanárképzésben is részt vesz. Traumaszenzitív, szomatikus és mozgásalapú (jóga, do-in) elemekkel dolgozik. A Magyar Mindfulness és Kontemplatív Egyesület, valamint a Mindfulness Hálózat és Alapítvány alapító tagjaként jelentősen hozzájárult a módszer hazai elterjedéséhez.
Róza Ráchel klinikai szakpszichológus, aki egyéni és csoportos pszichoterápiákat vezet. Emellett 2019-ben egy természetes módon növekvő női közösséget hozott létre, mert azt tapasztalja, hogy ma sok nő elszigetelten él, hiányzó megtartó kapcsolatban, kevés térrel arra, hogy valóban megszólalhasson.
Munkájának és kutatói érdeklődésének középpontjában az áll, hogy a női identitás alapvetően kapcsolatokban formálódik, és hogy a közeli kapcsolatokban elszenvedett sérülések nemcsak az önképet, hanem a hangot is érintik. Sok nő számára a trauma nem egyetlen, jól körülhatárolható esemény, hanem ismétlődő, kapcsolati helyzetek sorozata, aminek következtében a hang nemcsak elcsendesül, hanem szétesetté, töredezetté vagy torzulttá válik. A pszichoterápiában és a közösségi terekben egyaránt azt kíséri, hogyan lehet biztonságos relációs térben újra megszólalni, és hogyan találhat vissza egy nő a saját, önazonos hangjához.
Nem gyors válaszokat ad, hanem jelenlétet kínál ott, ahol a hang új formát ölthet.
Szakmai alapjait az ELTE Pszichológiai Karán szerezte, ahol szervezet-, munka- és döntéspszichológiai, valamint életvezetési és tanácsadási szemléletben tanult. Később a Debreceni Egyetemen klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológusként mélyítette tudását. Módszertani eszköztárát tudatosan építette tovább: autogén tréning és relaxációs módszerspecifikus képzés, buddhista meditációs önismereti munka, valamint vezetői coaching pszichológus képzés is meghatározó része szakmai útjának.
Munkájában központi szerepet kap a tudatos jelenléttel (mindfulness) való munka és anti-stigmatizáló szemlélet, amely terápiás és szervezeti környezetben egyaránt iránytűként szolgál.