
A csendes elvonulással először a zen buddhista praxisomban találkoztam. Kb 7 hónapja jártam akkoriban szangában (gyakorló közösségben) meditálni gyakorlni az otthoni napi szintű rendszeres gyakorlásom mellett. A csoportos alkalmokon a Dharma tanítók mindig javasolták, hogy ha mélyíteni szeretnénk a gyakorlásunkat, akkor érdemes ellátogatni a templomba elvonulásra. Semmi vallási és spirituális szöveget nem toltak rám. Egyszerűen csak elmondták, hogy ha már rendszeresen gyakorlunk, akkor egy idő után elkerülhetetlenné válik, hogy elmenjünk elvonulásra. Teljesen más minőséget fog adni a gyakorlatunknak és az életünknek. Így egy februári napon, 7 hónap rendszeres gyakorlás után jött egy hívás, hogy csatlakoznék a haladó kjolcse elvonulásra 4 napra. Minimum 3 éjszakát kell eltölteni ott, és ez nem véletlen. Megcéloztam ezt a minimumot és közben féltem is, nem tudom mitől. Tényleg, fogalmam sem volt, mitől. Talán az ismeretlentől, talán attól, hogy túl sok lesz a csönd, nem fogom bírni vagy kitudja. Az interjúztató Dharma mesterem kérdésemre, hogy menjek-e azt mondta, igen. Ha megérkezett a hívás, hogy mélyítsd a gyakorlatod, akkor érdemes elmenni.
Dharma beszédeken többször is hallottam, hogy ami az elvonuláson történik, ott is marad. Vagyis ne kezd el kibeszélni az élményed, fordítds az energiád abba, ahogyan folytatod tovább az életed. És még egy nagyon fontosat el szoktak mondano: ne gondold, hogy más ember lettél, amikor kilépsz az elvonulásról vissza a hétköznapi életedbe. Annyi talán megoszthatok, hogy hatással volt a gyakorlatomra és az életemre is az ott tapasztaltak. Azóta évente kétszer -nyáron és télen- elvonulok és csendben, formális gyakorlatokkal egybeszőve. Valahogy már kívánja testem-lelkem. Valójában a csendes elvonulás ugyanúgy, mint a napi szintű meditációs gyakorlat szokássá vált az életemben.
Ha többet szeretnél tudni a zen gyakorlási formákról, milyen elmélyülési formákra lehet számítani, aki zent gyakorolna, ezen az oldalon többet is írok róla.
A hétköznapokban nagyon ritkán gondolunk arra, hogy mennyit beszélünk, és arra még kevésbé, hogy miért szólalunk meg. Beszélünk, mert kérdeznek. Beszélünk, mert van egy gondolatunk. Beszélünk, mert szeretnénk megosztani valamit. Beszélünk, mert kellemetlen lett a csend, vagy mert valamilyen feszültséget próbálunk feloldani vele. Legtöbbször automatikusan szólalunk meg, közlés kényszerünk van, figyelmet kívánunk vagy csak szimplán be akarjuk bizonyítani, hogy nekünk van igazunk. Igaz ez az introvertált emberekre is, akikről nem feltétlen a szószátyár kifejezés jut eszünkbe, viszont az ismerek olyan introvertáltakat, akiknek a megszólalásuk sem feltétlen tesz hozzá az életemhez, csak hogy magamról beszéljek.
Egy hosszabb csendes elvonuláson viszont egyszer csak nincs szükség erre. Nem kell kommentálni, ami történik. Nem kell rögtön megosztani, mi jutott eszünkbe. Nem kell megkérdezni a másiktól, hogy ő hogy van. És amikor ez néhány órán keresztül így marad, előbb-utóbb elkezd feltűnni maga a késztetés is. Velem legalábbis ez történt, és másoktól is hasonlókat hallottam. Az első spirituálisnak mondott élményem talán nem is egy elvonuláson történt, de végig csendben voltam. Aztán amikor vége lett, volt bennem egy kényszer, hogy mindenkinek elmondjam. Valójában szerettem volna, ha találok valakit, aki validálja az élményem. Mert más tudatállapotba kerültem, mint a racionális és jó lett volna kapcsolódni ebben. De amikor sorra falakba ütköztem és rájöttem, hogy nincs szükség a megosztásra és kibeszélésre ahhoz, hogy az élményem igaznak higgyem, megszűnt a kényszer. A tapasztalat az tapasztalat, a testemen keresztül érzem, pillanatról pillanatra. Amikor már beszélek róla, az már nem ugyanaz az élmény.
Ahogy egyre több elvonuláson vettem részt, egyre erősebben érzékeltem a saját életemben is, mennyi felesleges megszólalás történik. Nem azt értem ez alatt, hogy minden beszéd felesleges lenne, vagy hogy a csend valamiféle magasabb rendű állapot volna. Inkább azt kezdtem észrevenni, hogy mennyire sokszor beszélünk anélkül, hogy igazán tudnánk, miért. Én ezt tapasztalom a környezetemben.
A kevesebb beszéd, több tapasztalás beépült a hétköznapjaimba is. Régebben többször rajtakaptam magam, hogy egy beszélgetés közben nagyon elmondanám, hogy én hogy látom a dolgokat, hogy nekem mi a véleményem; valójában legtöbbször felesleges. A kinek van igaza típusú beszélgetéseket kerülöm és csak akkor szólalok meg, ha van mondanivalóm és van befogadóközönség.
Talán ezért is lett számomra érdekes a mindful kommunikáció, amikor bemutatták nekem az MBSR tanárképzőn. Korábban több asszertív kommunikációs tréninget is tartottam, ahol leginkább technikákat adtam át, szemléletbeli váltásra nem igazán volt tér. A mindfulness-alapú stresszcsökkentés (MBSR) tanfolyam 6. alkalmán kezdünk el arról beszélni, miben más a mindful kommunikáció az asszertív kommunikációtól. A legfontosabb alapfeltevések, amikor ezt a szemléletet szeretném magamévá tenni az az, hogy a kapcsolat fontos. Tehát bármi is van köztünk, konfliktus, öröm, azzal a szándékkal indítom a beszélgetést, hogy fontos a kapcsolat és nem szeretném bántani a másikat. Aztán a következő, hogy gondold át, biztos fontos az, amit mondani szeretnél? Biztos fontos kimondani a másiknak akár viccesen is, hogy „legalább neked egy sikeres munkád” amikor arról beszél, hogy szakítottak vele és romokban a magánélete. Biztos most van itt az ideje, hogy ezt elmondjuk? Ha a párom éppen azon féradozik, hogy megjavítsa a csöpögő csapot a konyhában, akkor biztos ekkor kell neki elmondani, hogy már annyira vágysz egy romantikus vacsorára kettesben? Aztán ami még érdemes megkérdezni magadtól: biztos igaz, amit mondani szeretnél? Biztos a párod egy hanyag lusta ember azért, mert már harmadjára se vitte ki a szemetet? És kezdj el befelé figyelni és ráhangolódni előbb saját magadra, hogy megérezd: tudok-e úgy fordulni a másik felé, hogy közben valóban figyelembe veszem őt is?
Ezek egyszerű kérdések, mégis sok mindent meg tudnak mutatni abból, hogyan kapcsolódunk egymáshoz.
Talán ez az egyik első meglepetés egy csendes elvonuláson. Attól, hogy kívül kevesebb történik, belül még nem feltétlenül lesz kevesebb történés. Sőt. Amikor nincs telefon, nincs beszélgetés, nincs folyamatos információáramlás, könnyebben észrevehetővé válhat mindaz, ami egyébként is jelen van bennünk. Gondolatok jönnek-mennek, eszünkbe jut valami a tegnapi napról, elkezdünk tervezni, aggódni, unatkozni, vágyakozni. Megjelenhet az is, hogy legszívesebben felállnánk és csinálnánk valamit.
Egy csendes elvonulás ezért nem feltétlenül pihentető az első pillanattól kezdve. Lehet benne nyugtalanság, fáradtság, ellenállás, és olyan tapasztalat is, amivel egyszerűen nem tudunk mit kezdeni. Viszont mindfulness elvonulások alkalmával azt gyakoroljuk, hogyan tudjuk a figyelmünket szándékosan arra irányítani, amire szeretnénk. Mindeközben észrevesszük, hol járna a figyelmünk, ha automatikusan hagynánk kalandozni pl. egy gondolat szárnyán, és megtanulunk nem belebonyolódni a tartalmukba.
Egy idő után már nem csak azt figyelem, hogy milyen hatással van rám a meditáció (mit érzékelek) hanem azt is kezdem észrevenni, hogyan működöm. Mik az automatikus mintáim. És egy elvonulás alkalmával ezek még inkább nagyító alá kerülnek.
Szerencsére ezek vezetett gyakorlatok és én, mint tanár mindig ott vagyok a résztvevőkkel, ha támogatásra van szükségük amellett, hogy mindig van lehetőségük gondoskodni magukról.
A rendszeres otthoni meditáció a mindfulness gyakorlásának fontos része, hiszen a figyelem így a hétköznapi életünkben is gyakorolható, egy munkanap, családi helyzet vagy nehéz időszak közepette. Egy elvonulás ehhez képest másfajta teret ad: néhány órára kevesebb külső inger és feladat vesz körül, így több figyelem maradhat arra, ami bennünk történik. Egy kellemetlen testérzet, egy visszatérő gondolat vagy egy erős érzelem többször is megjelenhet, és közben megfigyelhetjük azt is, hogyan reagálunk rá automatikusan: meg akarjuk változtatni, el akarjuk kerülni, vagy éppen azt várjuk, hogy a meditáció végre valamilyen kellemes állapotot hozzon. Az elvonulás értéke számomra éppen ebben rejlik: a hosszabb gyakorlási idő lehetőséget ad arra, hogy felismerjük ezeket a visszatérő mintákat, és közelebbről megtapasztaljuk, hogyan változik egy-egy étapasztalat akkor, amikor nem próbáljuk azonnal megoldani vagy eltolni magunktól.
Továbbá meg fog nőni az energiaszinted. Ugyanis minél kevesebbet gondolkodsz és minél inkább a jelenben van a figyelmed, annál kevésbé szóródik az szét. Vagyis a figyelmed, ami energia valójában egy helyre összpontosul: a jelen pillanat közvetlen tapasztalására. Ez a tapasztalati tanulás akkor is mélyítheti a gyakorlást, ha már régóta meditálsz.
A csendes gyakorlónap az MBSR program szerves része. A nyolchetes program során a résztvevők fokozatosan ismerkednek meg a különböző mindfulness-gyakorlatokkal, és a hosszabb gyakorlási idő lehetőséget ad arra, hogy ezeket ne csak egy-egy rövidebb alkalmon keresztül tapasztalják meg.
A gyakorlónap nem vizsga, és nem is arról szól, hogy ki mennyire tud meditálni. A célja a gyakorlás elmélyítése, valamint annak megtapasztalása, milyen egy hosszabb időszakot tudatos jelenléttel tölteni.
Egy MBSR tanfolyamon sokszor egy adott héten történik valami, aztán hazamegyünk, és visszatérünk a megszokott életünkhöz. A gyakorlónap egyfajta megállás ebben a folyamatban. Több órán keresztül lehetőségünk van ugyanahhoz a gyakorláshoz visszatérni, miközben közben egyre több minden válhat láthatóvá abból, ahogyan önmagunkhoz és a tapasztalatainkhoz kapcsolódunk.
Amikor a csend végén lehetőség van megszólalni, mindig nagyon kíváncsi vagyok, mi történik. Előfordul, hogy valaki elérzékenyül. Más egyszerűen csak ül egy darabig. Olyan is van, aki előtt ott a lehetőség, hogy elmondja, mit élt át, mégsem szeretne megszólalni. Többen pedig a gyakorlónap után is megtartják a csendet a nap hátralévő részében.
Mintha idő kellene ahhoz, hogy visszatérjünk a hétköznapi beszédhez.
Egy ilyen alkalom általában többféle mindfulness-gyakorlatból áll. Lehet ülőmeditáció, testpásztázás, sétáló meditáció, tudatos mozgás, valamint itt már szoktam behozni szerető kedvesség meditációt. Minden mindfulness-tanár kicsit máshogy vezeti ezeket a fél napos csendes gyakorló napokat. Én szeretek ilyenkor a szívvel mélyebben dolgozni, hogyan tudjuk észrevenni magunkban a szeretet és az együttérzés minőségét, és milyen cselekedetekben tudnak a fél nap alatt megnyilvánulni. A gyakorlatok között vannak átmenetek, de ezekben is lehetőségünk van folytatni a csend és a figyelem gyakorlását. Mivel mindössze 4 óra, így az ebédszünet már nincs benne a csendes elvonuló félnapban.
Az elején talán még nagyon erősen érzékeled, hogy nem beszélhetsz. Később lehet, hogy már fel sem tűnik. Lehet, hogy az első órában folyamatosan jár a fejed, a végére pedig egyszerűen csak elfáradsz abban, hogy mindent megoldj.
Érdemes arra számítani, hogy nem biztos, hogy végig kellemes lesz. Lehetnek nehéz pillanatok is, és éppen ezekkel találkozva válhat láthatóvá, hogyan reagálsz a kellemetlenségre. Hazamész inkább? Eltereld a figyelmed? Küzdesz vele? Megpróbálod elérni, hogy más legyen? Vagy van lehetőséged egyszerűen észrevenni, hogy ez van most? Ahogy írtam, az önegyüttérzés jegyében vagyunk jelen, tehát ha úgy érzed, elértél egy kemény határt és mégsem szeretnéd folytatni a gyakorlást, megteheted, hogy hazamész.
A fél napos csendes elvonulásokat elsősorban az aktuális MBSR tanfolyam résztvevőinek hirdetem meg, hiszen a csendes gyakorlónap az MBSR program szerves része, és lehetőséget ad arra, hogy a tanfolyam során megismert gyakorlatokkal hosszabb időn keresztül, megszakítások nélkül legyünk együtt. Ugyanakkor az alkalmakat megnyitom azok számára is, akik már rendelkeznek meditációs tapasztalattal, és szívesen töltenének néhány órát csendben, vezetett gyakorlatokkal és önmagukra figyelve. Jöhetsz például korábbi MBSR, MBCT vagy MSC tanfolyam résztvevőjeként, illetve akkor is, ha más meditációs hagyományban vagy gyakorlási formában szereztél tapasztalatot. Teljesen kezdőknek egyelőre nem ezt az alkalmat javaslom első lépésként, mert a csendes gyakorlónap során hosszabb időt töltünk a figyelmünk belső tapasztalatokra irányításával, amihez jó, ha már van valamennyi saját élményed a meditációval kapcsolatban. Ha most ismerkedsz a mindfulness-szel, próbáld ki az ingyenes 7 napos mini mindfulness tréningemet, vagy szeretettel várlak a 8 hetes mindfulness-alapú stresszcsökkentő tanfolyamon, ahol fokozatosan, megtartó keretek között ismerkedhetsz meg a gyakorlással.
Ha szeretnél eljönni egy fél napos csendes elvonulásra, látogass el az Elvonulások oldalamra további információért. Ha nincsen olyan időpont, ami megfelelne neked, akkor írj rám, hogy lássam, érdeklődsz egy következő időpont kapcsán.
Hogyan épül fel egy 8 hetes MBSR tanfolyam?
Mit csinál az aggyal a mindfulness meditáció?
Hogyan csökkenti a stresszt a mindfulness gyakorlása?
A gyógyulás útja az önegyüttérzésen keresztül
Szeretettel, Zsuzsi
Jelentkezz az ingyenes 7 napos mini mindfulness tréningemre, ahol 7 napon keresztül napi 6 perces gyakorlásokban kipróbálhatsz különböző mindfulness gyakorlatokat. Kapsz egy ízelítőt a mindfulness-alapú stresszcsökkentés szemléletéből és gyakorlataiból.
Dr. Nyitray Kornélia (MindfulNelly) életmódorvos, nemzetközileg akkreditált mindfulness tanár és tanárképző tréner. Több mint tíz éve tart tanfolyamokat, 2020 óta a magyar tanárképzésben is részt vesz. Traumaszenzitív, szomatikus és mozgásalapú (jóga, do-in) elemekkel dolgozik. A Magyar Mindfulness és Kontemplatív Egyesület, valamint a Mindfulness Hálózat és Alapítvány alapító tagjaként jelentősen hozzájárult a módszer hazai elterjedéséhez.
Róza Ráchel klinikai szakpszichológus, aki egyéni és csoportos pszichoterápiákat vezet. Emellett 2019-ben egy természetes módon növekvő női közösséget hozott létre, mert azt tapasztalja, hogy ma sok nő elszigetelten él, hiányzó megtartó kapcsolatban, kevés térrel arra, hogy valóban megszólalhasson.
Munkájának és kutatói érdeklődésének középpontjában az áll, hogy a női identitás alapvetően kapcsolatokban formálódik, és hogy a közeli kapcsolatokban elszenvedett sérülések nemcsak az önképet, hanem a hangot is érintik. Sok nő számára a trauma nem egyetlen, jól körülhatárolható esemény, hanem ismétlődő, kapcsolati helyzetek sorozata, aminek következtében a hang nemcsak elcsendesül, hanem szétesetté, töredezetté vagy torzulttá válik. A pszichoterápiában és a közösségi terekben egyaránt azt kíséri, hogyan lehet biztonságos relációs térben újra megszólalni, és hogyan találhat vissza egy nő a saját, önazonos hangjához.
Nem gyors válaszokat ad, hanem jelenlétet kínál ott, ahol a hang új formát ölthet.
Szakmai alapjait az ELTE Pszichológiai Karán szerezte, ahol szervezet-, munka- és döntéspszichológiai, valamint életvezetési és tanácsadási szemléletben tanult. Később a Debreceni Egyetemen klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológusként mélyítette tudását. Módszertani eszköztárát tudatosan építette tovább: autogén tréning és relaxációs módszerspecifikus képzés, buddhista meditációs önismereti munka, valamint vezetői coaching pszichológus képzés is meghatározó része szakmai útjának.
Munkájában központi szerepet kap a tudatos jelenléttel (mindfulness) való munka és anti-stigmatizáló szemlélet, amely terápiás és szervezeti környezetben egyaránt iránytűként szolgál.