
Többször hallottam olyan bentlakásos önkéntesektől, akik hosszabb ideig templomi körülmények között éltek és gyakoroltak, hogy amikor visszamentek a társadalomba, hirtelen nehezen tudtak boldogulni, túl nagy volt a rendezetlenség odakint, jelentsen ez bármit. Azt is hallottam már, hogy valaki kifejezetten várta a téli 90 napos haladó elvonulást bent a templomban a kinti világ gyötrelmeitől menedéket véve. Én is várom mindig, hogy elvonuljak és azt is várom, hogy visszatérjek a kinti életembe. Barátaim néha viccesen megjegyzik, hogy ők ha 30 percig bírnák csendben, és csodálkoznak, hogy bírok ki bent 5 napot. Vajon bent jobb a templomban elzárva a külvilágtól, vagy itt kint a nagybetűs életben? Ezt a kérdést meghagyom költőinek.
-„Egy hosszabb elvonuláson megváltozhat a tudatállapotom.”
Jó esetben tágul. Vele együtt nyílik a szívem is. Ráláthatok távolabbról szenvedéstörténetemre és mások szenvedéstörténetére is. Szívből jövő együttérzést gyakorolhatok magam és mások irányába. Na de hol van az a határ, ahol az együttérzés gyógyít, de nem árasztanak el érzelmileg saját vagy mások szenvedései?
Amikor egy hosszabb elvonulás után visszamegyek a társadalomba, hirtelen minden borzasztóvá változhat a fejemben, ha nem vagyok rá felkészülve (nem elég erős az energetikai középpontom), hogyan nyissam és zárjam a szívem. Emlékszem a kezdet kezdetén, amikor megnyílt a szívem azt mondtam, hogy én soha többet nem fogom bezárni, hiszen egész életemben zárva volt. Aztán jöttek a pofonok az élettől. Életem minden eseménye hirtelen nagyító, inkább mikroszkóp alá került. Egy kapcsolat, amiben eddig jól elvoltam hirtelen destruktívnak éltem meg. Egy szakma, amire eddig azt hittem, szeretem kiderül, hogy mégsem, csak fejben gondoltam azt, hogy ezt „kell” csinálnom.
„Megláttam a környezetemet alkotó emberek kollektív tudatállapotának rendezetlenségét és először nem tudtam, hogyan illeszkedjek vissza a társadalomba.”
Valójában, ha én változom, óhatatlan, hogy a környezetem is változni fog, ha jól szeretném magam érezni. Voltak, akik kikerültek az életemből és lettek, akikkel megtanultam együttműködni. Kicsit vissza kellet szűkítenem a tudatom.
Egyszer Daubner Béla tanítása segített át egy olyan időszakon, amikor nagyon szenvedtem amiatt, amit a világban tapasztalatok. Pedig a világ korábban is ilyen volt, csak nem volt rá figyelmem. Intellektuális abúzus, rosszindulat, felelősségvállalás hiánya, elidegenedettség. Azt hallottam tőle, de mondhatta volna akárki is, akinek hasonló tapasztalata volt már, hogy a kitágult tudatot kezelni kell, amire egy jó módja a felnövésünkkel való munka, vagyis terápia. Van egy ilyen kifejezés, hogy spirituális válság. Az pont ilyen lehet, amikor hirtelen nem tudom, mi a valóság, mert egyszerre többféle tudatállapotban is megélem ugyanazt a helyzetet. Aztán lehet, hogy tévedek. Mindenesetre amit én tapasztaltam, az ijesztő volt, amikor még nem voltam elég tudatos, mi történik velem, és nem volt mellettem egy szakember, aki segített volna integrálni bizonyos módosult tudatállapotban tapasztalt élményeket. Aztán idővel megtanultam visszaföldelni magam, finoman nyitni és zárni a szívem, szűkíteni és tágítani a tudatom attól függően, kivel vagyok együtt vagy éppen mit csinálok. A mai napig tanulom.
A tudatállapotokkal való munka nagyon emlékeztet a Mátrix című filmre. Amikor rájövök, hogy életem nagyrészét agymosott állapotban éltem és a valóság az gyönyörű, egyben egészen lehangoló. De mégsem szeretnék visszamenni a művilágba, a maszkokkal teli világba, mert az nem igazi. A mátrix mögötti valóság néha kellemetlen, de legalább önazonos, úgyhogy én nem bántam meg, hogy bevettem azt a bizonyos pirulát.
Módosult tudatállapotot számtalan más módon el lehet érni és rá lehet látni a nagyobb egészre. Kérdés, mennyire tudsz stabil maradni ezekben a megváltozott tudatállapotokban. Próbáltam meseterápiát, művészetterápiát, hipnoterápiát, relaxációt, NLP-t. Ez mind nem az én utam volt, leszámítva a művészet-és meseterápiát. Próbáltam a tanító növényekkel való munkát is, ami mind nagyon sokat adott. Mégis, nekem a meditáció, mint gyakorlás (legyen zen vagy bármilyen más típusú) adta a legbiztonságosabb, legstabilabb és tűpontosabb beavatkozást, mindig pont annyit, amit még és már be tudok építeni az életembe.
Ha érdekel a meditáció vagy a tudatállapotokkal való munka, ismerd meg az aktuálisan induló mindfulness-alapú stresszcsökkentő tanfolyamaimat. Ha egyéni folyamatokban gondolkozol, látogass el magánszemélyeknek szóló oldalamra vagy nézz körül mindfulness és önegyüttérzés fókuszú programjaim között.
További cikkek, ahol a meditáció jótékony hatásairól olvashatsz:
Mit csinál az aggyal a mindfulness meditáció?
Hogyan csökkenti a stresszt a mindfulness gyakorlása?
Ölelés,
Zsuzsi
Jelentkezz az ingyenes 7 napos mini mindfulness tréningemre, ahol 7 napon keresztül napi 6 perces gyakorlásokban kipróbálhatsz különböző mindfulness gyakorlatokat. Kapsz egy ízelítőt a mindfulness-alapú stresszcsökkentés szemléletéből és gyakorlataiból.
Dr. Nyitray Kornélia (MindfulNelly) életmódorvos, nemzetközileg akkreditált mindfulness tanár és tanárképző tréner. Több mint tíz éve tart tanfolyamokat, 2020 óta a magyar tanárképzésben is részt vesz. Traumaszenzitív, szomatikus és mozgásalapú (jóga, do-in) elemekkel dolgozik. A Magyar Mindfulness és Kontemplatív Egyesület, valamint a Mindfulness Hálózat és Alapítvány alapító tagjaként jelentősen hozzájárult a módszer hazai elterjedéséhez.
Róza Ráchel klinikai szakpszichológus, aki egyéni és csoportos pszichoterápiákat vezet. Emellett 2019-ben egy természetes módon növekvő női közösséget hozott létre, mert azt tapasztalja, hogy ma sok nő elszigetelten él, hiányzó megtartó kapcsolatban, kevés térrel arra, hogy valóban megszólalhasson.
Munkájának és kutatói érdeklődésének középpontjában az áll, hogy a női identitás alapvetően kapcsolatokban formálódik, és hogy a közeli kapcsolatokban elszenvedett sérülések nemcsak az önképet, hanem a hangot is érintik. Sok nő számára a trauma nem egyetlen, jól körülhatárolható esemény, hanem ismétlődő, kapcsolati helyzetek sorozata, aminek következtében a hang nemcsak elcsendesül, hanem szétesetté, töredezetté vagy torzulttá válik. A pszichoterápiában és a közösségi terekben egyaránt azt kíséri, hogyan lehet biztonságos relációs térben újra megszólalni, és hogyan találhat vissza egy nő a saját, önazonos hangjához.
Nem gyors válaszokat ad, hanem jelenlétet kínál ott, ahol a hang új formát ölthet.
Szakmai alapjait az ELTE Pszichológiai Karán szerezte, ahol szervezet-, munka- és döntéspszichológiai, valamint életvezetési és tanácsadási szemléletben tanult. Később a Debreceni Egyetemen klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológusként mélyítette tudását. Módszertani eszköztárát tudatosan építette tovább: autogén tréning és relaxációs módszerspecifikus képzés, buddhista meditációs önismereti munka, valamint vezetői coaching pszichológus képzés is meghatározó része szakmai útjának.
Munkájában központi szerepet kap a tudatos jelenléttel (mindfulness) való munka és anti-stigmatizáló szemlélet, amely terápiás és szervezeti környezetben egyaránt iránytűként szolgál.