Újrakezdés
Bevezetés
Az újrakezdés fogalma egyeseknek hangozhat nyomasztóan, félelmetesen, azonban vannak, akiket ez izgalommal es bizakodással tölt el. Az újrakezdés megjelenik az élet egész területén, legyen szó munkáról, magánéletről, földrajzi lokáció váltásról, de akár csak kisebb lélegzetvételű dolgokat nézünk, mint például egy elrontott szülinapi torta vagy egy eltűnt nagyon fontos World dokumentum a számítógépen. Saját tapasztalatból merítve mindig van egy átmeneti fázis, amikor az újrakezdéshez társított félelemérzetek lassan halványulnak, és egyre jobban előtérbe kerül a reményteli izgalommal átszőtt motiváltság, hogy valami új lép be az életembe, amiért tudok tenni. Kérdés, kinek meddig tart ez az átmeneti fázis és mik azok a tényezők, amik befolyásolják e fázis hosszát? Jelenleg én is azon dolgozom, hogy újrakezdjem a karrierem egy olyan szinten, ami illeszkedni tud korábbi munkatapasztalataimhoz, a személyiségemmel összhangban van. Ez utóbbi a nehezebb talán -legalábbis számomra-, mert pontosan tisztában lenni saját magaddal nagyon nehéz feladat, még akkor is, ha látszólag valakinek harmonikus az élete. Vajon hányan tették már fel maguknak a kérdést életük során a napi rutinban egy pillanatra megállva, hogy "ki vagyok én?" Ez egy nehéz kérdés, mert lehet, ha nagyon mélyére ásunk, véletlen szembekerülünk önmagunkkal, és lehet, hogy ez az önmagunk az akkori értékrendünk alapján nem fog tetszeni nekünk, esetleg megkérdőjeleződik mindaz, amit eddig tettünk, vagy ahogy éltünk.
A karrierem változása
Építőmérnöki diplomával dolgoztam statikusként, építkezéseken műszaki ellenőrként, Közel-Keleten olaj és gáziparban üzletfejlesztőként. Majd az MBA diploma megszerzése után traderként és tanácsadóként vállaltam munkát az energiaiparban már itthon. A leghosszabb idő, amit egy munkahelyen töltöttem az négy év volt, de átlagosan inkább három. Nem azért, mert megbízhatatlan lennék, sőt! Minden egyes munkahely, ahova felvételiztem bizakodással töltött el, hogy valami újat csinálhatok új környezetben. Mindig is proaktív voltam, azt néztem, hol tudok értéket teremteni a cégnek, és persze milyen lehetőségek lesznek majd a személyes karrierem előremenetelében. Azonban egy idő után mindig éreztem, hogy valami megváltozott bennem. Kezdett unalmassá válni, amit csinálok, nem voltak már kihívások, más munkakörnyezetre vágytam -kisebb cég/nagyobb cég/külföld-, még akkor is, ha remekül kijöttem az aktuális kollégáimmal, vagy az ellenkezője; már nem tudtam azonosulni az akkori management gondolkodásmódjával.
A felmondáshoz vezető út
A változás mindig bennem született meg és mertem félelmetesnek tűnő döntéseket hozni, mert tudtam, hogy az, amiben éppen vagyok, az nekem nem jó, ezzel egyel közelebb kerülve önmagamhoz, hogy mit nem szeretnék. Ez a szakasz vegyesen töltött el szorongással, amikor minden nap úgy keltem fel, hogy ezt nem szeretném csinálni, félelemmel a változástól, hogy milyen lesz a következő helyen, ugyanakkor a motiváltsággal is, hogy addig keresek, amíg találok valami újat, hogy minél hamarabb kizárhassam a szorongást az életemből. Ismerek személyesen olyanokat is, akiknek ez a szakasz hosszúra nyúlik, a motiváltság hiányzik az életükből. És teljesen együtt tudok velük érezni, nekem is voltak már hosszabb mélypontok az életemben. És ismerek olyanokat is, aki már 30 éve ugyanazon a munkahelyen vannak és elégedettek, és ez is teljesen rendben van. Máshogy állnak az élethez, más környezetben nevelkedtek (család, társadalom), talán fiatalon olyan szerencsések voltak, hogy pont azzal kezdtek el foglalkozni, ami a szívügyük. Az intuíciónkra való hallgatás, az érzéseink pontos felismerése olyan képesség, ami valakinél ott van gyerekkora óta, valakinek nem, de kifejleszthető.
Nyilván többtényezős, mitől függ a munkahelyi fluktuáció egyes szakmákban. Nekem a legfőbb motiváltság, hogy újra visszataláljak önmagamhoz, hogy mi jó nekem és mi nem. Ha ez abban merül ki, hogy úgy érzem, hogy nem becsülnek meg munkahelyén, akkor ezt lefordítva annyit tesz, hogy nekem arra van szükségem, hogy megbecsüljenek, és ha jelen körülmények ezt nem lehetséges, akkor változtatok valamin. Ha tudok, a hozzáállásomon, de akár új körülményeket is teremthetek magamnak. Le lehet ezt fordítani a fizetési igényre is, a főnökkel való kapcsolatra vagy akár a rugalmas munkakörülmények hiányára. Persze mindig előbb kezdtem el munkát keresni, minthogy felmondtam volna, és bizony az emberek nagy százaléka így csinálja, hogy az anyagi biztonság körforgása fennmaradjon, főleg ha az embernek családja is van, illetve olyan elköteleződések, amik rendszeres fizetési kötelezettséggel járnak. Legutóbbi alkalommal viszont már úgy mondtam fel, hogy nem volt következő állásom és szerettem volna magamnak időt hagyni, hogy betekintést nyerjek különböző szakmákba, hogy rájöjjek, mi illeszkedik legjobban az eddig megszerzett képesítéseimhez, személyiségemhez és életvitelemhez. Ehhez persze kellett, hogy legyen annyi anyagi tartalékom, hogy az új - fizető - hivatásom megtalálásáig is megéljek, mielőtt valaki elhamarkodott döntést hozna.
Útkeresés
Ahogy egy 18 évesnek milyen nehéz lehet eldönteni olyan fiatalon, hogy mivel szeretne foglalkozni, 36 évesen szintén nehéz újrakezdeni egy hivatást, ha nem pont ugyanazt szeretném csinálni, mint amit korábban végeztem. Rengeteget beszélgettem emberekkel különböző iparágakból. Kértem, részletesen mondják el, ott mit kell csinálni, milyenek a munkakörülmények. Az elmúlt egy évben kezdtem el fejleszteni a kreatív oldalam, és azóta is folyamatosan ásom bele magam a digitális rajz világába. egyelőre nem érzem, hogy ebből meg tudnék élni. A művész világban önkifejezni és egyben pénzt is keresni vele nem könnyű és kell ehhez is egy beállítottság. ,Szeretném valahogy a korábbi szakmai és élettapasztalatomat ötvözni. Találkoztam az emberközpontú szociális oldalammal is Szívesen vennék részt például gimnazistáknak tartott orientációs napon önkéntesen, ahol mesélni tudnék az építő- és az energiaiparban szerzett tapasztalataimról. A multik világa megint más tészta, megvannak az előnyei és a hátrányai. Megint kompormisszumot kellene hoznom ahhoz, hogy multi céghez menjek vissza dolgozni. Van egy kutyám és szeretném én magamnak beosztani az időmet. Fontos számomra továbbá az értékteremtés és az emberi kapcsolatok minősége.
Egy nap egy olyan barátommal beszélgettem, aki vezetői coach-ként dolgozik, és megnyugvást, ugyanakkor izgatott bizakodást váltott ki belőlem ez a beszélgetés, hogy ez pont az a szakma, amit örömmel tudnék végezni. Gondolataimban megjelent, hogy dolgoztam kis- és nagyvállalatoknál, közvetlen top 10-es vezetőkkel és beosztottakkal is, jelen voltam szervezeti átstrukturálásnál, projekt alapú munkáknál. Voltam már interface szerepben a vezetőség és az operációs csapat között, kerültem kulturális különbségekből eredő csoportdinamikákba, tudom milyen nőként az építőiparban vagy akár a Közel-Keleten dolgozni, és az idők során megtanultam ezeket a szituációkat kezelni. Szembekerültem én is a kiégéssel, a motiválatlansággal, az újrakezdéssel nehézségeivel és lehetőségeivel is. Ha én mennék el egy coach-hoz, akkor szeretném, ha tudna azonosulni a problémáimmal és akarás nélkül, kérdésekkel és odafigyeléssel vezetne rá engem a megoldásra, amire végső soron én jövök rá.
Hogyan tovább?
Jelenleg azon dolgozom, hogy minél több elméleti és gyakorlati tudásra nyerjek szert, és ehhez konkrét lépéseket is teszek a mindennapjaimban. Az önismereti fejlődés sem áll meg, ez mindig jelen lesz az életemben. Az én újrakezdésem sem jöhetett volna létre anélkül, hogy szembe néztem volna önmagammal és a megfelelő segítséggel feloldottam volna a saját akadályaimat. Ez az egész folyamat továbbra sem könnyű, mert motiváltságot, kitartást, igyekezetet és tervezést igényel. Egy gondosan kiválasztott coach képzés szerintem segíthet abban, hogy az eddig megszerzett élet-és munkatapasztalatomat keretbe rendezze és magabiztosan folytassam ezt a szakmát. Szeretnék cikkeket is írni; emlékszem, az MBA képzésem során számos cikket kellett írnom, tehát ennek a rutinját csak vissza kell hozni az életembe. És folyatom tovább a blog írást, ami a személyes hangvételének köszönhetően remélem eltalál olyanokhoz, akik hasonló cipőben járnak és segítségül szolgálhat valamilyen formában.