Bizalomépítés és céltartás dinamikája a coachingban. Egy sajátélmény tanulsága
Coaching során figyelmemmel az ügyfelem kísérem, azonban a coach is ember és folyamatos önreflexióban van önmagával is. Más szóval az ügyfél jelenléte is hat valamilyen módon a coachra. Nem meglepő kijelentés, ha a rendszerben gondolkodunk, ahol a rendszer elemei folyamatosan kölcsönhatásban vannak, az egyik változása hatással lesz a másikra. Ami az itt és mostban történik egy ülésen, azzal is el lehet kezdeni dolgozni, ha a coach már meg tudja különböztetni az ő benne zajló folyamatokat, mi szól róla (hozott minta) és mi szól az itt és mostról. A Gestalt módszertana például az itt és mostban dolgozik a coach-coachee rendszerében kialakult egyéni érzésekkel, gondolatokkal és viselkedéssel. Ebben az írásban egy ügyféllel szerezett sajátélményt szeretnék megosztani, amit először szupervízióra vittem, melynek hatására már egy tisztább tudattal vetettem bele magam a Gestalt módszertan elemeinek alkamazásába ügyfelemmel.
Ahogy az ügyfél hat rám, az saját sztori?
Nemrégiben ért az a tapasztalás, hogy tehetelennek éreztem magam egy ügyfél kapcsán, akit nem tudtam fókuszáltatni. Már a harmadik ülésen voltunk túl, és úgy éreztem, nem haladunk "előre". Persze jogos a kérdés, ki nem halad előre, én vagy az ügyfél? A coachee maga sokat tudatosított saját működésével kapcsolatban, azonban a pontos célállítást még mindig nem tudta meglépni. Zavart a stagnálás, holott a későbbiekben kiderült, saját tehetetlenségem zavart, hogy nem tudom kimozdítani és fókuszban tartani. A klasszikus coaching felfogás alapján pedig cél nélkül elég nehéz valami felé haladni. Saját visszajelzésiere támaszkodtam, hogy ő márpedig mennyi mindent vitt haza egy-egy ülésről. Ennek ellenére nem hagyott nyugodni a bennem zajló folyamat, és elvittem az esetem mentor coachingra is és szupervízióra. A mentor coaching egy számomra ismeretlen, ám profi coach hölggyel zajlott. Tempós stílusa és fókusztartása különös hatással volt rám. Úgy éreztem, nem hagyja, hogy elmondjam, amit szeretnék, így a bizalom sem épült ki nálam ezen egy alkalom alatt. Viszont hálás vagyok a hölgynek, mert kimozdított a komfort zónámból. Nem feltétlen a mentor coaching technikai elemei tették meg a hatását, hanem a sajátélmény, amivel aztán tovább tudtam dolgozni szupervízó során.
Szupervízió alatt két kérdésre is választ kaptam: miért frusztrált a mentor coach céltudatos fókusztartása, és miért nem tudtam én ugyanezt megtenni a fentebb említett ügyfelemnél.
Most akkor ventilálunk vagy célt tartunk? Esetleg mindkettő?
Vannak azok a típusú emberek, akiknek szükségük van a ventilálásra, hogy érezzék, egy biztonságos térben vannak, ahol megnyílhatnak és mindazt elmondhatják, amit más körülmények között nem tennének meg. Az ilyen típusú emberekkel a coach úgy tud bizalmat kiépíteni, ha teret hagy nekik önmaguk megélésére, a mélyben rejtőző érzések és gondolatok felszínre kerülésére. Én is ezek közé a típusú emberke közé tartozom, ezért volt zavaró azt megélni, hogy beszélek valamiről, ami számomra fontos, és egyszer csak félbeszakítanak. Azonban ez a mentor hölgy rávilágított valami nagyon fontosra: mivel teszek jót az ügyfélnek, ha hagyom, hogy ventiláljon, vagy fókuszáltatom. Ez a kérdés egyszerre új megvilágításba helyezte a bennem zajló folyamatokat. A ventilálásnak adott térrel bizalmat építek, azonban egy ponton, mint coach be kell tudjak avatkozni és visszajelezni, azzal kapcsolatban, ami éppen történik. A fókusztartás a coach felelőssége, én azonban féltem, hogy elvesztem a bizalmát, ha folyton félbeszakítom-vagyis fókuszáltatom-. A happy end, hogy a negyedik ülés végére megtörtént a célállítás és az ügyfél még hálás is volt, hogy kimozdítottam a komfort zónájából. Ehhez persze kellett, hogy a negyedik ülés elején újra szerződjünk a fókusztartás jegyében és rövidtávú célként a célállítást tűztük ki. Továbbá belegyezését kértem, hogy visszajelezhessek közbenső és belső adatokat is, vagyis mit látok belőle és bennem milyen érzések, gondolatok ébredtek az ő működése kapcsán. Mivel már megvolt a bizalom, ezek a visszajelzések konfrontatívnak, de kellően hatékonynak bizonyultak.
Egy ponton be kell tudnom avatkozni a komfort zóna elhagyása végett
A coaching tempója ügyfélre szabott. A coachnak rugalmasan kell tudni alkalmazkodni, azonban a bizalom megteremtése után be is kell tudnia avatkozni az ügyfél komfort zónájának tágítása érdekében, hogy a változás, kimozdulás előálljon. Business coaching során az ügyfél általában határozott céllal érkezik, kompetenciát szeretne fejleszteni, eltökélt és motivált, azonban még ilyen esetekben is előfordulhatnak olyan elakadások, ahol picit le kell tudni lassulni, hogy a valódi probléma a mélyből a felszínre kerülhessen. Legtöbb esetem azonban az ellenkezője. A bizalom miatt keresnek meg, akik hozzám ellátogatnak és legtöbbször mélyről fakadó elakadásokkal dolgozunk. Mégis, ellenőriznem kell a változás, fejlődés iránti elköteleződöttséget és intervencióimmal biztosítani a céltartást, ha már coachingról beszélünk.
Bizalomépítés egyénre szabottan
Ahogy mindig kiemelem, számomra a coaching egy egyénre szabott cél orintált, változást, fejlődést elősegítő önismereti folyamat kreatív eszközökkel. Az önismeret is éppen olyan szerves része, mint az, hogy cél orinetált legyen. Egyénre szabott, mert valaki határozott céllal érkezik és csak egy "edzőt" keres, hogy odaérjen. Náluk elképzelhető, hogy a bizalomépítés olyan coach kompetenciákra alapszik, mint a strukturálás, fókuszálás és céltartás. Fontosnak tartom a személyiség tipológiákat is felismerni, akár PCM, akár más megközelítésből, hogy legyen sejtésem, mi az ügyfél referenciakerete, amiben a bizalmat fel tudom építeni. A kreativitás és az egyénre szabottság szorosan összefügg, hiszen egyes esetekben rendkívül kreatívan kell tudnom beavatkozni, hogy más nézőpontok is segítség az ügyfél előre mozdulását.
Ez is érdekelhet? Nézőpontváltással szerepe a coaching folyamatban