A kritikus gondolkozás fontossága a mindennapokban
Mit hiszel el?
Te mindent elhiszel, amit mondanak neked, hallasz vagy olvasol? Mi alapján döntöd el a hallottak, írtak valódiságát, igazságtartalmát? Esetleg utánajársz a témának, mielőtt te magad is döntenél? Mennyire bízol a saját ítélőképességedben? Mennyire hagyatkozol saját tapasztalásaidra? Volt már olyan, hogy a főnököddel ellentétes véleményen voltál egy adott feladattal kapcsolatban?
Ha a fenti kérdések már a te fejedben is megfogalmazódtak, akkor jó úton vagy, esetleg már el is sajátítottad a kritikus gondolkodás képességét. De miért van erre szükség?
Felelős döntéshozás folyamata
A kritikus gondolkodás elsajátítása visszavezethető a gyerekkorra, hogy a szülők milyen formában vezettek rá, hogy mit tehetsz meg és mit nem, mennyire tekintélyelvű közegben nevelkedtél, esetleg hagyták, hogy saját tapasztalásaidon keresztül ráláss arra, mi jó neked és mi nem. A kritikus gondolkodás képessége később is fejleszthető önismereti úton.
Amennyiben valóban az általad kreált, vágyott életet éled, az folyamatos döntések sorozata, mely döntésekért te vállalod a felelősséget. Ahhoz, hogy elbírd a döntéseid következményeinek súlyát, hogy nyugodt szívvel tudj igent vagy nemet mondani valamire, a döntéseket megelőzően vizsgálódni célszerű a témában. Az életed során felhalmozott információkat az agyad tárolja, új ismeretek befogadása esetén összeveti az eddig összegyűlt információkkal az újakat, és a megfelelő módon -kritikusan- szelektálja azokat. A szelektáláshoz szükség van, hogy az egyén értékítélet nélkül, objektíven tudja az információkat kezelni, és relevancia szinten szortírozni azokat. Például használt autó vásárlás esetén két autószerelő ellentétes véleményt mond, melyik típusú autó megbízhatóbb (működésileg) 5 éves távlatban. Mivel nem értek az autókhoz és két különböző tartalmú információm van a témában, a következőket tenném személy szerint:
- Milyen korábbi munkatapasztalatom van az adott szerelővel? Korábban mennyire megbízhatóan járt el az autóm javítását illetően?
- További forrásokból próbálok információt kinyerni, internet, szaklap stb.
- Kikérem egy hozzám közeli személy véleményét is, aki netalán tán ért az autókhoz.
- Az összegyűlt információk között meglátom az összefüggéseket és ellentmondásokat. Mielőtt bármelyik információforrást túlidealizálnék, saját magam próbálok egy logikus érvelést összeállítani a fejemben a most már három különböző autótípussal kapcsolatban.
- Érvelésbe kezdek az adott illetővel. Szükség van némi emberismeretre és persze önismeretre, hogy vajon az illető kihasználja az autoritását (szakértő-laikus kapcsolat) vagy az én lojalitásomat (barátság) annak érdekében, hogy meggyőzzön a saját "igazságáról". Az önismeretre azért van szükség, hogy felismerjem, milyen a kapcsolatom az autoritással vagy éppen hajlamos vagyok-e idealizálni bizonyos személyeket, intézményeket (pl. Magyar Autóklub vagy Totalcar Magazin) és vakon benyelni mindent, amit mondanak. Nem legyek elfogult.
- Az érvelés során figyelem az illető testbeszédét; végig higgadt marad-e, esetleg közömbös velem, vagy ideges lesz egy-egy érvem hallatán.
- Így figyelembe vettem az összes külső objektív és interperszonális információt (téma forrásának relevanciája), mielőtt döntést hoznék.
A fenti példa nagyon iskolapad szerű és biztos mások is vannak, akik hasonlóan járnának el. A kritikus, vagy kritikai gondolkodás megléte összefügg azzal, hogy az egyén mennyire van tisztában saját erősségeivel, gyengeségeivel. Aki nincsen tisztában önmagával, az nem lesz képes a saját gondolkodására hagyatkozni, ugyanis nem fog megbízni saját magában. Ez a személy hajlamos lesz szelektíven -számára kedvező módon- szortírozni az információkat, figyelmen kívül hagyja a kedvezőtlen érveket. Esetleg annyira nem bízik önmagában, hogy egy idealizált személy véleményét vakon elfogadja, anélkül, hogy átgondolná annak valóságtartalmát.
Kritikus gondolkodás, mint vezetői képesség
A kritikus gondolkodást a munkahelyeken is támogatják, főleg ott, ahol nem autokratikus -tekintélyelvű- vezetésről van szó. Minden vezetőnek, aki nem a téma szakértője, de döntéseket hoz egy osztály vagy csapat nevében, elengedhetetlen, hogy képes legyen kritikusan gondolkozni. Projekt menedzserként is meg kell bízni a szakértő csapat álláspontjában, azonban nem árt átlátni az összefüggéseket.
Amíg az energiaiparban dolgoztam, folyamatosan képeztem magam. Nem voltam olaj- és gázipari szakértő, enélkül pedig bármit mondhattak volna nekem, nem tudtam volna megítélni az információk relevanciáját. Például amikor Abu Dhabiban üzletfejlesztési mérnök lettem, a kollégáimtól kértem oktatást, mindenki mondja el a főbb tudnivalókat a saját területéről. Ez nem lett volna elég arra, hogy komplett terveket készítsek, de arra elég volt, hogy egy műszaki leírást nagyjából megértsek, vagy hogy üzleti szinten vállalati bemutatót tartsak ügyfeleknek. Mivel tisztában voltam saját képességeimmel, ezért nem mentem bele mélyebb technikai magyarázatokba a prezentációk során, hanem továbbítottam a kéréseket a műszaki csapat felé. Ebben a pozícióban pont ez volt a szerepem, így a határaim felismerése segített talpon maradni ebben a komplex iparágban.
Amikor hazajöttem Magyarországra és földgáz traderként kezdtem el dolgozni, teljesen új volt számomra, a munkahelyemen azonban mindenre megtanítottak. A főnököm cseppet se volt autokrata, partnerként kezelt és mindig figyelembe vette az én álláspontom is. Ez az emberi magatartás bátorított arra, hogy meg lehet kérdőjelezni még a felettesem álláspontját is, ha vannak releváns érveim. Sokszor volt, hogy tévedtem, de volt, amikor a főnököm tévedett, de a helyes eredmény birtokában nem okoztunk pénzben is kifejezhető károkat a cégnek. Ezt még Abu Dhabiban az ottani főnököm tanította, hogy mindig kérjem ki egy másik személy nézőpontját, mert a cég szempontjából az a fontos, hogy jó eredményekre jussunk, nem pedig az, hogy kitől származik ez az eredmény.
Az utolsó munkahelyemen is hasonlóan partnerként kezelt engem a főnököm. Meg lehetett kérdőjelezni, amit mondd, ha le tudtam logikus vezetni a következtetésem. Mivel üzletfejlesztési tanácsadó voltam, kifejezetten el is várták, hogy akár ellentétes véleményeket sorakoztassak föl, viszont elvárta mellé, hogy logikusan meg is tudjam indokolni. Ettől függetlenül futottam bele olyan szituációkba olyan más osztályon dolgozó vezetőkkel, akik kifejezetten nem tűrték az ellentmondást, viszont ha mégis kiderül, hogy nem neki volt igaza, az az én projektmunkám kárára ment volna. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy saját képességeim birtokában éljek azzal a lehetőséggel, hogy kommunikálok a saját álláspontom, még ha a döntés más irányba is mozdul.
Kritikus gondolkodás a hétköznapokban
Sokkal nehezebb kritikusan gondolkodni a hétköznapokban. Ezt azzal magyarázom, hogy míg egy munkahelyen az illető nagy valószínűséggel olyan pozíciót tölt be, ahol a téma szakértője, de legalább is van egy szakértő csapat a háta mögött, a munkahelyen kívül az ember éli a személyes életét. A magánéletben a megfelelő döntések meghozataláért már csakis én magam vagyok felelős és nagyban hagyatkoznom kell arra, mennyire ismerem önmagam. Például bárki, aki kérés nélkül ad tanácsot, eleve megkérdőjelezem a szándékát. Ha eggyel hátra lépek, még közeli jó barát esetén is, a segítő szándékon túl az illető saját tapasztalatai alapján összeállt világképről szeretne nekem valamit kommunikálni. Az, hogy én milyen egészként látom a világot, vagy a világnak egy adott szegletét, a saját érzékelésem és tapasztalásom, ebből kifolyólag a saját meggyőződésem, hiedelemrendszerem által áll össze. Természetesen a környezetem is befolyásol, de itt lép közre a kritikus gondolkodás, hogy meg tudjam ítélni objektívan a kívülről jövő információkat. Így amikor egy barátom azt mondja, hogy ne menj a korcsolyázni a befagyott tóra télen, mert van, ahol nagyon vékony a jég és minden télen akadnak balesetek, ebből azt az információt veszem ki, hogy van, ahol vékony a jég, van aki nem figyel, lehet a barátom is pórul járt már korábban, és azóta fél a jégre menni, továbbá vannak, akik vígan korcsolyáznak minden télen problémamentesen. Olyan barátom is akadt, aki önismereti utamon mindenképp meg akart győzni, hogy nekem ez a terápia/önismereti módszer lenne a legmegfelelőbb. Én ebből azt vettem ki, hogy ennek az illetőnek biztos segített az a bizonyos önismereti módszer, de sokszor úgy érzem, hogy rajtam keresztül szeretnének bizonyosságot nyerni, kvázi kompenzálni a saját bizonytalanságukat az általuk választott út helyességével kapcsolatban. Én szeretek utána olvasni módszereknek, elméleteknek, gondolatoknak, és amikor úgy érzem, azonosulni tudok valamelyikkel, tovább kutakodom a témában.
A lerírtak a saját tapasztalatom, véleményem tükrözik bizonyos szakmai háttéranyaggal kiegészítve.